Az első ötszázon lemaradnak, a végén ők a leggyorsabbak
| Eddigi életének pontosan a felét az evezés vonzásában töltötte a csepeli Hajdú Zsuzsanna, aki tizenkét évesen kezdte, most huszonnégy esztendős. Nem mellesleg a hónap végén a lengyelországi Poznanban esedékes világbajnokságra készül párjával, dr. Alliquander Annával. |
| – Engem tényleg soha nem érdekelt más sportág, csak az evezés – szögezte le beszélgetésünk elején a Csepel Evezős Klub és a magyar válogatott erőssége. – Édesapám is evezett versenyszerűen, s az első edzést követően én is csak erre a sportra tudtam gondolni. Négy évvel később – 2001-ben – másodéves serdülőként Perei Andreával párban sikerült kijutnunk Duisburgba, az ifjúsági Vb-re, ahol a 11. helyünkkel a középmezőnyben végeztünk. Ez a részsiker további lendületet adott, s tulajdonképpen ez az elkötelezettség mind a mai napig tart.
– Az ifjúsági, majd az U23-as korosztályban további sikerek részese lehetett. – Az ifi Vb-n Novák Zsófival bronzérmesek lettünk, majd U23-ban először normálsúlyban próbálkoztam Kónya Alizzal párban, akivel egy hatodik helyig jutottunk. Majd ismét jött Zsófi, s vele a újra a könnyűsúly. Az U23-ban egy-egy negyedik és hatodik helyet szereztünk. – Azután vége lett az arany életnek, hiszen végleg átkerült a felnőttek közé. Ráadásul Zsófitól is szétülni kényszerült, miután ő egyetemi tanulmányai miatt Angliába ment. – A felnőttek mezőnye egészen más, itt sokkal erősebbek az ellenfelek. A válogatók alapján a szövetség a megüresedett helyre Annát jelölte, akivel emberileg és szakmailag is jól megértjük egymást. Őt egyébként is csak csodálni lehet azért a megszállottságért, amellyel orvosi munkája ellátása mellett visszaküzdötte magát a válogatottba. – Mi a legnehezebb kettejük együttműködésében? – Mindketten nagyon tartottunk az 57 kilós testsúly elérésének, illetve megtartásának kötelezettségétől. Azután rájöttünk, hogy a legkevesebb gondunk akkor lesz, ha mihamarabb „leereszkedünk” erre a határra és a mindennapjainkat erre a súlyra igyekszünk beállítani. Szerencsére ezt már mindketten megoldottuk és nem kell tartanunk az utolsó órákban szokásos anorákos izzasztásokra, a kényszerű futásokra vagy éppen ergózásra. – Ön korábban Novák Zsófi edzőjével, Buza Józseffel készült. Erre az idényre viszont Bene László irányításával gyakorolnak. Bevált a csere? – Annak idején Pergel Lászlónál kezdtem, de immár hosszú évek óta Bene László a klubedzőm. Vele egyaránt jó az emberi és a szakmai kapcsolatom, s ezért én kértem azt, hogy a könnyűsúlyú párost idén ő irányíthassa. – Az eredmények egyelőre igazolni látszanak az elmondottakat. – Két Világ Kupa-fordulón vehettünk részt és a Luzernben elért 10. hely bizakodásra is alapot adhat, hiszen ott közel voltunk a hetedik helyhez is. Azt idén nem tartom reális célnak, hogy bekerüljünk az első hat közé, de a B-döntőben – reményeim szerint – keményen küzdhetünk majd a minél jobb helyezésért. Abban egyetértek edzőnkkel, hogy egyszámjegyű helyezéssel tökéletesen elégedett lenne. Ez legrosszabb esetben a 9. pozíciót jelentené. – Mit gondol, miben tudnának még javítani az evezésükön? – Elsősorban a hajó megindításánál, majd az első ötszáz méteren kell valamit kitalálnunk, mert ott rendre hátrányba kerülünk riválisainkkal szemben. Utána hiába volt például Luzernben a mienk a legjobb utolsó 500 méteres részidő, így is csak negyedikek tudtunk lenni a B-döntőben. Törekvéseinkben Bene László mellett – aki ezekben a napokban az ifjúsági Vb-n vesz részt – sok segítséget kapunk Anna klubedzőjétől, Forró Dezsőtől is. Forrás: JochaPress |