Mire jó a vízitúra
Az evezés és a túrázás jótékony hatásairól születtek már komoly orvosi értekezések. Rövidesen jelentkezem egy ilyen írással is. Kedvcsinálónak most egy szakmailag hiteles, ám könnyed formájú orvosi szakvélemény.
Ezen orvosi recept 1938-ban jelent meg Török Rezső: Vadevezős című regényében. Hogy ki volt Török Rezső azt idézzük a Magyar Életrajzi Lexikonból
Török Rezső (Bp., 1895. dec. 12. – Bp. 1966. nov. 7.): író. 1916-tól újságírással foglalkozott. Rendkívül termékeny, népszerű regényíró, színpadi szerző volt. Humoros regényeivel is sikert aratott. Több mint száz egyfelvonásosát, zenés vígjátékát, operettjét külföldön is sikerrel játszották. – F. m. Borcsa Amerikában (színmű és film, Emőd Tamással, Bp., 1929); Ida regénye (színmű Gárdonyi Géza regényéből, Bp., 1929); A férji mind őrült (r., Bp., 1930); Péntek Rézi (r., Bp., 1937); Nehéz ma férjhez menni (r., Bp., 1938): A feleség is ember (r., Bp., 1941); A férjnek nem szabad (r., Bp., 1942); Békebeli béke (r., Bp., 1947); Vők iskolája (zenésjáték többekkel, bem. Fővárosi Operettszínház, 1958); Az elúszott sziget (fantasztikus r., Bp., 1963). – Irod. Schöpflin Aladár: T. R. (Nyugat, 1934); Búcsú a szentgyörgypusztai remetétől (Pestmegyei Hírlap, 1966. 264 sz.).
Ez persze így nagyon száraz és nem derül ki belőle, hogy az író szenvedélyes evezős és vízi túrázó volt. A történetből sokat megtudhatunk a kor “vadevezőseiről”, szokásaikról, túralehetőségekről, a vízparton megjelenő figurákról. Van ami 1938 óta változatlan.
A történet főhőse Szekér Anna 22 éves iparművésznő. A regény elején éppen szakít szerelmével. Hogy mi történik a továbbiakban az most lényegtelen. E pillanatban csak annyi érdekes, hogy az evezés, mint életmódsport, nem csak fizikai, hanem lelki állapotunk romlásakor is segítségünkre van.
“De most nem mosolygott a doktor bácsi, összehúzott szemöldökkel mustrálta Annát, hümmögve fogta a pulzusát, aztán kis ijedtséggel a hangjában kérdezte:
– Nem köhög?
– Nem én.
– Tíz kilót fogyott, mióta nem láttam. Sokat cigarettázik?
– Negyven Mirjámot.
– Egy héten?
– Egy nap.
– Brávó. Vesse le a blúzát!
Soltész doktorról azt mesélte a környék, hogy szem-, vagy fülfájásnál is ez az első szava: “Vesse le a blúzát!” Magától értetődően csak fiatal és csinos hölgyek vizsgálatánál. De komolyabb orvostudorok véleménye szerint igenis az a lelkiismeretes gyógyász, aki nem sajnálja idejét a vetkőző és öltözködő pacienstől és megragad minden alkalmat, hogy megkopogtassa sínylődő embertársait. Ne keressünk tehát csintalan indokokat soltész tata kopogtatási manőverei magyarázására, fogadjuk el a szavahihető és tapasztalt professzorok szakvéleményét, mely szerint a jó gyógyász bokasüllyedés esetében is megvizsgálja a páciens szívét és tüdejét.
– Öltözzön fel. Olyan szíve van, mint egy juhászbojtárnak. Remek tüdő…
– Hála istennek!
– De az idegei, kislány. Ezek idegek? Ezek ócska hadicérnák. Nyújtsa ki a kezét. Szemét lehúnyni! Tessék. Citerázik, istentelenül citerázik!- Keveset alszik?
– Semmit
– Gratulálok
– Kapok brómot?
– Kap egy kis ördögöt
– Valami altató kellene…
– Azt kap.-Sportol maga?
– Van énnékem arra időm?
– Nem idő kell ahhoz, szőke csoda. Ahhoz ész kell. Ülni a négy fal közt, rajzolni és olvasni és bagózni??! Bezzeg nem ideges az én Olgám. Az hazajön a Dunáról, ledől az ágyra, alszik mint a bunda.
– Mit csináljak?
– Amit előírok a recepten: levegő, napfény, izommunka, szórakozás. Napjában háromszor. Reggel héttől déli tizenkettőig. Déli tizenkettőtől délután ötig. Délután öttől este tízig.
– És dolgozni a doktor bácsi fog helyettem?
– Dolgozni? Azt maga átengedi most a konkurrenseknek. Akar egy jó tanácsot?
– Ostende?
– Újpest, Szúnyogsziget. Béreljen kabint valamelyik csónakházban. Vegyen egy használt csónakot. Lakjon sátorban a Horányi csárdánál. Fürödjön reggelenként a szabad Dunában. Nem lesz magának kutyabaja se.
– Gondolja?
– Garantálom. Mindent lehet odakint, csak gyötrődni nem. Ott udvarlóban sincs hiány. Mult héten voltam kint. Nyüzsögnek az Apollók meg az Adoniszok. Fel a fejjel Ancsa! Ki a szabadba. Én mondom, az öreg doktor bácsi, aki csak azon kesergek, hogy mért nem volt a mi fiatalkorunkban vadevezés!…
