Skip to main content

A második olimpiáján tizedik helyet szerző egypárevezősünknek nagyon jól esett az itthoniak szurkolása. Bende Tokió után boldog és csalódott is egyben. Szombaton azonban egyértelműen örömteli esemény vár rá: feleségül veszi evezős menyasszonyát.

Milyen érzés olimpiai tizedik helyezettként, kétszeres olimpikonként visszatérni a hétköznapokba?
Jó érzés, de ennél sokkal többet akarok elérni. Örülök, és egyben csalódott is vagyok. Ennél sokkal több volt bennem, főleg, hogy a felkészülés során a közös edzéseinken meg tudtam verni a horvát bronzérmest, Damir Martint minden távon. Versenyzem már egy ideje egypárevezősben, de nem ezen a szinten. Abban kell rutint szereznem milyen az, amikor az ember egy olimpián vezet a középfutamban. Tokióban ez történt velem.

Mennyire próbáltad magad felkészíteni egy ilyen szituációra?
Nem igazán. Azt tudtam, hogy bennem lehet az A döntő és akár az érem is, de külön nem készítettem fel magam erre.

Azt viszont kívülről is látni lehetett, hogy tartod a fogadalmad, és nem fogod eltaktikázni a versenyzést, mint Rióban az első olimpiádon, amelyen 14. helyen végeztél.
Igen, ezt be tudtam tartani. Minden futamot értékeltünk az edzőmmel, édesapámmal Molnár Zoltánnal. Mindig felírtam magamnak min kell változtatnom.

Nyilván sok dicséretet kaptál apukádtól. Kritika volt?
Inkább kritizálni szokott, mint dicsérni. Szokott is lenni veszekedés (nevet).

Hogy élted meg az olimpiát?
Élveztem az egészet, éreztem az olimpiai hangulatot, jó volt a falu, a társaság. Az eredmény se lett olyan, ami miatt szégyenkeznem kellene, de mondom ennél többet akarok legközelebb.

Mennyire érezted a támogatást, a buzdítást itthonról?

Soha nem kaptam még ennyi támogató üzenetet, képet, kommentet. Nagyon sokan szurkoltak nekem, ami nagyon jól esett. Ráadásul az Országos Bajnokságról érkezett egy videó, amelyen sokan együtt kántálták, hogy „hajrá Bende” – ez is nagy löketet adott.

Az olimpia után szombaton újabb komoly feladat vár rád, de ezúttal az oltár előtt. Ki a szerencsés?
Sváb Dorottya, akivel tíz éve vagyunk együtt. Ő is evezős, az OB-n idén nyolcasban bronzérmet nyert a Budapest Evezős Egyesület színeiben. Eredetileg a tavalyi évre időzítettük az esküvőt, de az olimpiával együtt halasztásra került.

Az esküvőszervezéssel nyilván nem sok időd volt foglalkozni…
Eleinte én voltam a főszervező, de az olimpia előtt átvette a feladatot Dorci és az anyukája.

Civilben a következő jelentős állomás a családalapítás?
Igen, de előtte vagy közben diplomát szerzek mesterképzésen is.

Fotó: Búcsú Vera/Art of Rowing