Skip to main content

Korábban már szövetségünk honlapján is hírt adtunk arról, hogy gáláns szponzoroknak köszönhetően magyar résztvevői is voltak a világ legnagyobb ergométeres versenyének Bostonban. Valentin napon a Boston University Agganis Arenájában megrendezésre kerülő eseményről Alliquander Annával és Varga Tamással beszélgettünk Szegeden, a Maty-éri pályán.

A bostoni egyetemnek akkora a sportcsarnoka, hogy hokimeccsen 6150 néző ülhet le szurkolni, koncerteken és más teremsportoknál 8000 fő befogadására alkalmas. ( a csarnok 2009-es rendezvényeiről összefoglaló a http://www.bu.edu/agganis/about/videos/index.html hivatkozáson). Ehhez az óriási méretekhez óriási médiafelhajtás is jár, nem hiába, az USA-ban az evezés nagyobb hírnévnek örvend, mind itthon.

Anna és Tamás élményeiket felelevenítve nem győzik hangsúlyozni, a magyar ergométeres OB szervezettsége felér a kintiével, a különbség talán annyi, hogy ott sokkal nagyobb szervező stábbal dolgoznak és a médiát is sokkal, de sokkal jobban érdekli. A versenyzőket a versenyt megelőző napon egy közös ebéd keretében mutatják be egymásnak is és a sajtónak is. Ez egyben fantasztikus lehetőség is a nemzetközi evezős versenyzők közösséggé formálásában, az ismerkedéshez, barátkozásokhoz, kapcsolatápoláshoz.

A versenyen aztán óramű pontossággal indul el minden, tartják az időtervet, nincsenek csúszások. Az egyes korosztályok versenyszámait úgy állítják össze, hogy előbb a veterán hölgyek, urak (70+ ! is), aztán a juniorok, őket követik az apadtívok és a végére marad a felnőttek versenye, amelyre aztán minden addigi résztvevő a lelátókon szurkol, ettől lesz igazi versenyhangulat. A legfiatalabbak pedig lelkesen figyelik a legjobbakat, kiválasztva maguknak a példaképeket, akik helyébe szeretnének lépni pár év múltán.

Örömteli, hogy a példaképek között magyar is akad, Tamás 2. és Anna 5. helye erről árulkodik. Érdekes, hogy ott jobban ünnepelték őket. Talán az a legnagyobb baj, hogy nem sáfárkodunk jól evezős értékeinkkel, egy fociközpontú magyar médiában nem kap kellő publicitást a siker. Egy foci VB második hely nemzeti tragédiaként vonult be történelmünkbe és a zsigereinkbe kódolva ezzel a „csak az első hely számít” megítélést. Igen, mindenki szeret győzni és szereti a győztest. Csakhogy egy győzelemhez ugyanannyi erőfeszítés és befektetett energia szükséges, mint egy helyezéshez. Meg kellene tanulnunk ezt értékelni. Meg kellene tanulni értékelni azt, amink van, amit elérünk.

Példakép minden egyesületben kell, egy vonzerő a toborzókhoz, egy cél az álmokhoz, akihez hasonlítani akarnak, akinek figyelik az eredményeit, a véleményét, akinek a magatartása értékrendet alakít ki. Ez is a sport hozzáadott értéke, amitől több lesz a sportoló gyerek – taglalja Tamás. Természetesen ez egy kivívott népszerűség, melyet ösztönösen lehet szerezni, de tudatosan kell kezelni, ez az élsportók felelőssége- teszem hozzá. Az evezés egyetemi sport, amely feltételez egy sport intelligenciát, amire lehet építeni, hiszen az evezősök jobban érvényesülnek munkájuk, élsportot követő életük során, mint más sportágakban. A példaképek menedzselését tehát az egyesületekben is kiemelten kell kezelni, reméljük, ebben a témában még beszélgethetünk.

Sajnos az evezés több mint 100 éves hazai múltjának ellenére, ha megkérdezik, mit sportolok, az evezés hallatán még sok honfitársunknak el kell magyarázni, mi is a különbség a kajak-kenu és az evezés között – kapcsolódik be a beszélgetésbe Anna evezős párja, Hajdú Zsuzsanna. Természetesen a hírnév alapja a közismertség és csak ezt követi a megbecsülés és a szeretet, ebből a hármasból áll össze a pozitív megítélés, a reputáció, a goodwill. Az evezés közismertségével kapcsolatban is akad tehát tennivaló.

Visszatérve a versenyekre, a 2011-es Indoor Regatta pontos dátumát még nem határozták meg, a legvalószínűbb, hogy február harmadik hétvégéjén lesz. Nagyon bízunk benne, hogy ismét magyar résztvevőkkel és talán nagyobb hírveréssel.