Az ezredforduló éveiben meglehetős nagy drukkere voltam az akkori legjobb magyar evezősöknek. Őszintén sajnáltam azokat, akik nemzetközi szinten forgatták lapátjaikat, de nem egyszer kevéssel mégis lemaradtak az olimpiákról. Jocha Károly interjúja.

Így járt Kulifai Krisztina is, aki több alkalommal is közel volt a kijutáshoz, de végül itthon szurkolta végig a játékokat. Azóta eltelt néhány esztendő és legjobb ismereteim szerint jelenleg neki van a magyar női evezősök között a legtöbb bajnoki címe. Ez volt a konkrét ok ahhoz, hogy megkeressem őt.

– Én is így tudom – válaszolt némi szabadkozással a hangjában Krisztina, – bár előfordulhat, hogy a Sydneybe is kijutott Alliquander Annának is ugyanannyi aranyérme van. Ha igaz, nekem 46 országos bajnoki győzelmet sikerült megszereznem. Ez a szám már aligha fog változni, hiszen évek óta a masters kategóriában ülök hajóba.

– A sportág szeretete tehát változatlanul megvan, tulajdonképpen mióta is?

– 1988-ban ültem először hajóba, ám előzőleg hét évig a Vasas úszó szakosztályában sportoltam. Csepelről 2-3 edzés után elköszöntem és a margitszigeti Danubius NHE-be jöttem át, ahol mindmáig meg is maradtam. Első két edzőmnek, Reisinger Péternek és Mészáros Magdolnának (Reisinger Péter volt tanulóban az első edzőm, utána Mészáros Magdolna serdülőben) különösen sokat köszönhetek, hiszen végleg megszerettették velem ezt a szép sportágat.

– Mikor érte el az első, figyelemre méltó eredményeit?

– Bár az ifjúsági válogatottba először egypárevezősként kerültem be, de igazából mindig is csapathajóban éreztem jól magamat. Már 17 évesen, 1992-ben Ferenczi Dórival párban legyőztünk a barcelonai olimpiára végül kijutott Kapócs Anikó-Punk Edit egységet. Talán ez az egyetlen dolog, amit sajnálok: egy olimpián sem sikerül ott lennem.

– Viszont sok szép és emlékezetes siker részese lehetett.

– Kétszer is elindulhattam az ifjúsági világbajnokságon, ahol harmadikok is lettünk (1992 Montreal, Korbel Erzsébet, Ferenczi Dóra, Szerletics Hajnalka, Kulifai Krisztina), majd 1993 Oslo (Korbel Erzsébet, Székely Viktória, Sáfrán Ildikó, Kulifai Krisztina).

– 2002-ben egy nem túl szerencsés évad után befejezte válogatottbeli szereplését.

– Barz Gittával párban elvileg kiutazók voltunk a sevillai világbajnokságra, de egy szalmonellafertőzés keresztülhúzta a számításainkat. Klubszinten még 2008-ig igyekeztem a Danubius Nemzeti Hajós Egylet pontjait szaporítani, majd már a családalapítás került fókuszba. 2009-ben Melinda, 2014-ben Domonkos, 2016-ban pedig Flóra születésének örülhettünk. A klubnak azóta is tagja vagyok, masters versenyzőként és a szakosztály gazdasági alelnökeként igyekszem tenni a dolgomat.

Rövid, emlékidéző beszélgetésünk vége felé Krisztina hangsúlyozottan tudatta, hogy a már említett edzők után következett Szabó Károlynak (8 évig volt az edzője) különösen sokat köszönhet, mint ahogy legutolsó mesterének, Ficsor Lászlónak is, aki a mai napig változatlanul irányítja a felkészülését. Az említett szakemberek nélkül bizonyosan szerényebb pályafutást mondhatott volna a magáénak, amelyet a visszavonulását követő évek során masters sikerekkel igyekszik még teljesebbé tenni.

(jochapress / Jocha Károly)