Bár a versenyzést első fokon már 1972-ben abbahagyta, az Eb-ezüstérmes evezős, Lucsánszky László (képünkön) veteránként mindmáig folytatja. S nem is akárhogyan: 2004-ben például két nap alatt négy világbajnoki címet szerzett társaival. Az idei versenyszezon küszöbén beszélgettünk a csepeli kiválósággal.- Annak idején, az ötvenes években, a Budapesti Honvédban mellen és háton úsztam két évig Nyéki Imre és Tumpek György irányítása mellett. Az Ybl Miklós Építőipari Technikumban a tornaórákon rendszeresen birkóztam az evezősökkel; ők vittek magukkal Csepelre. Domonkos Pali bácsinak köszönhetem az első tanácsokat, később Bíró János és Jásdi Sándor vett kezelésbe. – Tizenhét évesen már országos bajnoknak mondhatta magát. – 1957 tavaszán összesen tizenhárman lézengtünk a csepeli evezőstelepen. Így kerülhettem be szükségből az ifik nyolcasába, amely a VM Csemegétől kapott kölcsön hajóban Ob-t nyert Ráckevén. – A felnőtt sikerekre néhány évet várnia kellett. – Hosszú időn át Czakó Csabával versenyeztem a kormányos nélkül kettesben, vele nyertem az első Budapest bajnoki címet 1963-ban. A tokiói olimpia (1964) évében sorozatban nyertünk, az olimpiai kiküldetésről mégis lemaradtunk. 1965-ben divatba jött a négyes – azon vettem észre magamat, hogy társaimmal rajtolhatok a duisburgi Eb-n. Ott aztán Sztyepanov Szlobodan táv közben elájult, így kiestünk. – Bár a kormányos nélkül kettes továbbra is szívügye volt, versenyzett Dávid Imrével és Kronome Ferenccel is, mégis a négyesben érte el sikereit. – 1966-ban már három, közel egyforma képességű egység versenyzett a válogatottságért. A Czakó Csaba, Lucsánszky, Csermely József, Sarlós György összetételű kvartett azután az evezés szocialista fellegvárában, Berlin-Grünauban az olimpiai- és világbajnok német egységet is legyőzte. 1967-ben, a nyílt Európa bajnokságon (amelyen tengerentúliak is részt vehettek), a franciaországi Vichy-ben pedig ezüstérmet harcoltunk ki. – Ha ekkor kell dönteni, Önök biztos részvevői az 1968-as, mexikóvárosi ötkarikás játékoknak. – Az előolimpián kinn is voltunk, ám az ott elért harmadik helyünkkel nem győztük meg eléggé a vezetőséget. Személyi problémák is felmerültek, s 1968 tavaszán addig válogatózgattunk, míg szinte az utolsó pillanatban új összetételű négyest (Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal) jelöltek az olimpiára. Az igazi nagy pofont az jelentette számomra, hogy a Czakó- Lucsánszky kettőst még tartaléknak sem vitték ki: helyettünk Pályi András és Romvári László utazhatott. Ezek a döntések számomra egy tragédia erejével hatottak. – 1968-ban építészmérnöki diplomát szerzett, a versenyzést azonban csak négy évvel később hagyta végleg abba. – Előbb magántervező voltam, majd a Csepel Művek gyáraiban (CSTI, CSESZÜ) dolgoztam. 1980-ban kisszövetkezetet alapítottam, s máig is a magánszektorban tevékenykedek. – Tízszeres magyar bajnok, két gyermeke és öt unokája van, 67 éves, a versenyzésből azonban még mindig nincs elege… – 1972 és 1982 között eltűntem az evezésből, majd a civil életem megalapozását követően “visszaszivárogtam”. Mivel változatlanul jó a technikám, elég erős is vagyok, a versenyzőtársaim is elfogadnak, így rendszeresen részt veszek a veterán világbajnokságokon, ahol eddig hatszor ültem első helyezett magyar egységben. Különösen a 2004-es, hamburgi Vb emlékezetes, ahol két nap alatt négy, győztes magyar hajóban (50, 55 és 60 éves átlagú nyolcas, valamint 55 éves kormányos négyes) is benne ültem. (Fotó és szöveg: JochaPress)