Bár idén már a harmadik szezonját teljesíti amatőr felkészülés mellett dr. Haller Ákos, ez a tény azonban nem akadályozhatta meg abban, hogy szegedi klubja tagjaként ne szerezzen két, újabb felnőtt magyar bajnoki címet. Ákos a budapesti Bajcsy Kórházban sebész pályakezdő, egykori kétszeres világbajnok.
– Harmincöt felnőtt bajnoki aranyérem birtokában nem lehet könnyű a korábbiakra visszaemlékezni… – Biztosan komolyan neki kellene ülnöm, hogy mindegyiket sorba rakjam – válaszolt a mindig kedélyes, immár harminchárom éves doktor. – Azt azonban egészen biztosan tudom, hogy az első bajnokságomat még 1993-ban, a Danubius Nemzeti Hajós Egylet versenyzőjeként, Bereczki Vilmossal párosban nyertem. – Az évek során több klubban is megfordult, de a páros megmaradt a legsikeresebb versenyszámának. – 1989-ben kezdtem a DNHE-ben, majd előbb az MTK-ban folytattam, hogy azután 2000-ben a Szeged-Démászhoz igazoljak. Bár közös evezésekre – elsősorban a kórházi kötelezettségeim miatt – csak ritkán nyílik lehetőségem, úgy gondolom, a szegediek egyik vagy másik egységébe még legalább négy-öt évig be fogok tudni ülni. – Budapesten mostanában melyik evezőstelepet látogatja? – Bár a hajóparkjuk nem a legjobb, mégis a Budapest Evezős Egylethez húzok, mert számomra ez a klub a legszimpatikusabb, ott alapvetően jó a hangulat. Ez heti egy-két, néha három edzést jelenthet. – Ennyi elég a jó erőállapota megtartásához? – Szenvedélyesen szeretem a jégkorongot, teljesen mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb pályára tudunk helyet biztosítani társaságunknak. Technikailag nem én vagy a legképzettebb, de a különbséget igyekszem kemény rombolásokkal kiegyenlíteni. – Élete legnagyobb sikereit a váci Pető Tiborral érte el. Utólag miként tekint vissza erre az együttműködésre? – Természetesen a szép emlékek vannak túlsúlyban, hiszen Luzernben és Sevillában is világelsők tudtunk lenni. Azt viszont kimondottan sajnálom, hogy a 2006-os esztendőnk – elsősorban a túledzettség miatt – nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Így is tökéletesen elégedett lennék a pályafutásommal, ha 2000-ben, a Sydney-i olimpián az ötödik helyett a bronzérmet jelentő harmadik helyen végzünk. Megvolt rá az esélyünk.Forrás: JochaPress