Pál Tibor, a Magyar Evezős Szövetség korábbi főtitkára, versenybíró, az Evezős Sport Utánpótlásért Alapítvány kuratóriumi elnöke, az Igazolási és Nyilvántartási Bizottság vezetője hosszú betegség után 83 éves korában hunyt el. Július 28-án kísérték utolsó útjára az Új Köztemetőben.

Kedves Tibor, mindenki Tibi bácsija!

Feleséged, rokonaid, tisztelőid, barátaid és sporttársaid megrendülve, de a Mindenható akaratában megnyugodva állunk ravatalodnál, hogy emlékezzünk a sportban, az evezésben közösen eltöltött időre és elkísérjünk utolsó utadra.

Tibi bácsi, hisz majdnem mindenki így szólított, imádott feleségeddel, Piroskával évtizedeken át végig kísértétek a magyar evezés változásait, fejlődését. A sport és az evezés szeretete arra késztetett, hogy magad is aktívan részt vegyél kedvenc sportágunk életében, és a versenyek lebonyolításban. 1978.-tól versenybíró voltál, amíg erőd engedte. Kollégaként nyíltan, szókimondóan, határozottan intézkedtél. Fiatalosan, vidáman éltél közöttünk. Hiányozni fog nem mindennapi humorod. De hiányozni fog, hogy nem tudunk hozzád fordulni segítségért. A versenyirodának használt lakókocsit heteken át minden nap javítottad, ezért ma is használhatjuk. Az elromlott, vagy az eltört gigafonokat szervizelted.

De az evezős sportért dolgoztál más területeken is. A Magyar Evezős Szövetség főtitkáraként 1997-től 2001-ig irányítottad ezt a sportágat. Éveken át a bíróbizottság tagjaként is segítettél nekünk. Éveken keresztül az Evezős Sport Utánpótlásáért Alapítvány kuratóriumi elnöke, és az Igazolási és Nyilvántartási Bizottság vezetője voltál.

Fáradhatatlan munkásságod nem múlhat el nyomtalanul. Mindent megtettél, hogy maradandó nyomot hagyjál magad után az utánpótlás versenyzők, és evezésért rajongók szívében.

Életszeretetedet, vidámságodat nagyon fogják hiányolni azok a versenybírók, akikkel évről-évre együtt ünnepelted a születésnapodat. Elhagytál minket, de ígérjük minden május 28.-án rád gondolunk, és egy tőled hallott, vagy rólad szóló anekdotával megemlékezünk az együtt töltött időkre.

Az életednek előbbiekben felvázolt részét Szent Pál apostol szavaival foglalhatjuk keretbe:

„A lelki adományok különfélék, de a lélek ugyanaz.

A megbízatások különfélék, de az Úr ugyanaz.

A lélek adományait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon velük.”

Tibi bácsi, talentumaiddal jól gazdálkodtál, csak jó és nemes cél érdekében használtad azt, mindenki örömére és megelégedésére.

Most hosszú útra indulsz. Találkozol azokkal az evezősökkel, akik megelőztek téged.

Megemlékezésünket Szent Pál apostol szavaival zárom:

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitet megtartottam.

Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nem csak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét.”

Kedves Tibi bácsi! Nem búcsúzunk, mert találkozunk még. Az örök vizeken érezd jól magad, szervezd az evezést és várjál ránk!

Nyugodj békében, Isten veled!!!