Itthon és Egyiptomban negyedszázadig volt szövetségi kapitány

Miután már 2007 végén bejelentette, hogy Peking után mindenképpen nyugdíjba vonul, Melis Zoltán (képünkön) be is tartotta, amit ígért. Többszörösen elbúcsúztatták, ő pedig huszonöt évnyi kapitánykodás után – átmenetileg – kivonult az evezőssportból.     – Kapitány már semmiképpen nem akartam tovább lenni, az evezéssel azonban még nem akarok végleg szakítani. Ismételten megpályázom az elnökségi tagságot, s márciusban minden bizonnyal Tóni bátyámnál, a csepeli evezőstelepen kezdőkkel fogok foglalkozni.    – Bátyjával mióta készültek az edzői pályára?     – Már a hetvenes években megszereztük az edzői, majd a szakedzői képesítést. Így amikor 1980-ban visszavonultunk, mindketten Csepelen kezdtünk edzősködni.      – A visszavonulásról már szó esett, a kezdésről viszont még nem.    – 1961-ben nagybátyánk megígérte, elvisz bennünket kajakozni. Mivel neki a kajak és az evezés egyre ment, így végül a csepeli evezőstelepen kötöttünk ki. Négy év múlva, ifikként már felnőtt bajnokságot nyertünk négyevezősben.      – A csúcsot az olimpiai ezüstérem (Sarlós György, Csermely József és Melis Antal társaságában) jelentette a nemzetközi sikerek és a harminchárom, felnőtt magyar bajnoki cím mellett. 1980-tól edzősködött, 1983-ban pedig már szövetségi kapitány lett.     – Az akkori főtitkár, Czakó Csaba bíztatott, hogy pályázzak. Meglepetésemre én lettem a nyertes, s maradtam ebben a munkakörben egészen 1992-ig. Akkor én buktam meg a gyenge barcelonai szereplés miatt, pedig a versenyzők nem központi felkészülésen vettek részt.     – Két évig Csepelen a sportirodát vezette, majd Egyiptomba vitt az űtja.     – Legalább fél évig kérettem magamat, s újabb fél év elteltével döntöttünk. 1996-ban, Atlantában Ali Ibrahim egypárevezősben bekerült a nyolcas döntőbe. Atlantában haza is hívtak, az egyiptomiak is hitegettek. Egy hirtelen elhatározással hazatértem, majd ismét kapitány lehettem. 1992 és 2008 között a magyar evezés öt világbajnoki címet szerzett, ezért erre a második felvonásra – érthetően – szívesebben emlékezem.     – Kikkel dolgozott együtt legszívesebben?      – A hazaiak közül Schneider Henriket és Magyar Imrét említeném, de hasonlóan jó partner volt az egyiptomi Ali is. A vezetők közül hat főtitkárt és három elnököt „szolgáltam”. A legjobb kapcsolatban a jelenlegi elnökkel, Dávid Imrével vagyok. Talán érthető, hiszen sok éven át egy hajóban eveztünk.- A közelmúltban a Régi Sipos étteremben is elbúcsúztatták, Schmitt Pál, a MOB elnöke is köszöntötte.      – Örömömre az elnök egykori harcostársának mondott. Azt is jólesett hallani, hogy Schmitt úr tudatosítja mindenütt, hogy az evezés a harmadik, legelismertebb olimpiai sportág. Abban is bízik, hogy sportágam egyre feljebb kerül majd a hazai hierarchiában. Szöveg: Jocha Károly