Amikor 2001-ben, Luzernben Pető Tibor és Haller Ákos megszerezték a magyar evezés első világbajnoki címét, még sokan tamáskodtak, mondván: ki tudja, lesz-e folytatás? Azután 2002-ben, Sevillában ismételt a normálsúlyú kétpárevezős, 2003-ban és 2004-ben pedig két junior világbajnoki cím is a magyar evezés sikerlistájára került Lőrinczy Péter és Szabó Kornél jóvoltából. S akiknek még ez sem lett volna elég, arról a könnyűsúlyú Varga Tamás és Hirling Zsolt gondoskodott: az olimpiai ötödik helyet követően Japánban, a 2005-ös világbajnokságon ők sem adták alább az aranyéremnél.

Forrás:JochaPress – www.sportforum.huA szép reményekre jogosító világbajnok kettőssel és edzőjükkel év eleji beszélgetést folytattam.     – Az athéni ötödik hely után egyértelműen csalódottak voltunk – így Varga Tamás -, mert az volt a meggyőződésünk, hogy annál sokkal többre vagyunk képesek, de ezt a döntőben elsősorban technikai hibák miatt nem tudtuk bizonyítani. A 2005-ös esztendő elején sokan meglepődtek, amikor határozottan kijelentettük: világbajnokok akarunk lenni. Mi viszont ezt tényleg halálosan komolyan gondoltuk, minden napunkat a lehető legtudatosabban építettük fel, tényleg rengeteget tettünk is a sikerért. Döntőnek tartom, hogy tavaly már fejben is rendkívüli koncentrációval készültünk, mert nem csak az edzéseket, hanem a versenyeket is már előre a legaprólékosabban meg kell tervezni. Sokat számított, hogy időben a Vb helyszínén lehettünk, így nem csak az akklimatizálódásra volt időnk, hanem az ott uralkodó, rendkívül párás, fülledt levegőt is megszokhattuk.      Varga Tamás a körülményeket csak érintette, elvégre másoknak is szokatlanok lehettek a miniatűr szobák, az étkezési szokások. Párja, a váci illetőségű, a Műszaki Egyetemen nappali hallgató Hirling Zsolt mást tartott fontosnak a tavalyi esztendővel kapcsolatosan.      – Egyetlen nehéz szituációt kellett túlélnem, ez a szezon elején egy csúnya tüszősmandula gyulladás volt, amiért az első válogatót ki is kellett hagynunk. Amikor viszont ilyen előzmények után megnyertük az első Világ Kupát az idei Vb színhelyén, az angliai Eton-ban, akkor már tudtam, jó úton járunk. Luzernben pedig – a számunkra második VK-n – az is bizonyossá vált, hogy a dán egység lehet a legkeményebb ellenfelünk. Természetesen nagyon örülök, hogy nyerni tudtunk, miként jólesett a hazai fogadtatás is. Ám az hamar bebizonyosodott, hogy a hazai sajtó nem kényezteti túlzottan az evezősöket; külföldön ma is többet írnak rólunk, mint idehaza.     Hirling szóbahozta a legújabb sportági szenzációt: ha nem jön közbe semmi drámai fejlemény, úgy január 30-án a magyar evezés történetében elsőként ausztráliai edzőtáborozásra utazhatnak.        – Még Japánban tettük meg az első, félénk lépéseket az ügyben, amikor felvetettük a lehetőséget egy Ausztráliában élő, egykori ferencvárosi versenyzőnek, Juhász Zoltánnak. Bár a fogadtatás kedvező volt (“miért is ne jöhetnétek?”), az ötlettől a megvalósulásig elég sok bizonytalanságot kellett túlélnünk, elsősorban a sportág közismerten rendkívül “diétás” anyagi lehetőségei miatt. Ezért a hat hétért sok mindenre hajlandó vagyok, mivel az ott begyűjthető sokszáz kilométernyi evezéssel jelentősen megnyúlhat az alapozó időszak, ami tovább javíthatja az állóképességünket. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy legnagyobb riválisainknál az ilyen melegégövi edzőtáborok a világ legtermészetesebb dolgai közé tartoznak.       A két fiatalembert immár 2003. óta felkészítő mester, Kiss László nem tartozik a nagy nyilatkozók közé. A 2005. végén megfogalmazott idei célkitűzés (“2006-ban könnyebb évet tervezünk”) megvilágítására azonban szívesen vállalkozott.     – Ez a tétel könnyen félreérthető! Az ugyanis nem kétséges, hogy idén sokkal többet fogunk dolgozni, mint tavaly! Hogy akkor mi ebben a könnyítés? A korábbi évekhez képest sokkal kevesebb lett a kötelezettségünk. Nem indultunk a november-decemberi felmérőkön, áprilisban pedig kihagyhatjuk a hosszútávú versenyt, majd az első válogatót és az évadnyitó Világ Kupát is. Ettől azt remélem, hogy a második válogató, a Henley Regatta és a Luzerben esedékes, utolsó Világ Kupa forduló után még egyfajta versenyéhség marad a fiúkban, akiknek idén nem minden áron kell nyerniük, mint kellett 2005-ben. Persze azért ha úgy adódik, nem fogják majd vissza magukat a célvonal előtt…