Lehetséges egy evezőst azonosítani az erőgörbéje alapján? Úgy tűnik igen, Kurt Jensen a Dél Dániai Egyetem Sporttudományi és Klinikai Biomechanika Karának docense szerint.
A Dán Evezős Szövetség technikai tanácsadójaként Jensen sok éve dolgozik elit evezősökkel, Dániában és más országokban egyaránt. Egyes tanulmányaiban vizsgálta az erőkifejtést az egyes csapások alatt. Itt egy érdekes minta kirajzolódására lett figyelmes. Azt tapasztalta, hogy az egyes sportolók erőgörbéi alig változtak az évek alatt. Képes volt azonosítani evezősöket azzal, hogy ránézett sajátos erőgörbe „ujjlenyomataikra”.
„Csaknem minden evezős csapásának” – mondja Jensen – „gyakorlatilag évről-évre azonos az erőprofilja, amikor felmérjük egy 6 perces maximális intenzitású teszt középső szakaszán.” A tapasztalt nemzetközi szintű evezősök csoportjából, Jensen egyetlen esetre emlékszik, mikor valaki bármiféle tényleges változást idézett elő ujjlenyomatában. „A szóban forgó hölgy nagyon sokat dolgozott azon, hogy megváltoztassa a profilját, de maximális tesztek alatt csak kis változás volt megfigyelhető.”
Az edzők és sportolók vágyálma, az ideálisnak tartott erőgörbe megtartása maximális teljesítmény közben, egy olyan küldetés, mely egy egész karrieren át tarthat. Jensen munkássága évek tapasztalataival rendelkező sportolókra fókuszált, ebből arra következtet, hogy talán a fiatalabb sportolók könnyebben képesek változtatni csapásgörbéjükön. Az a pont, amikor az ujjlenyomat nehezebben alakíthatóvá válik „nagymértékben függ az evezős egyéni testtudatosságától és mentális képességeitől – és természetesen az edzőtől”.
„Úgy gondolom az erőgörbe változtatható” – mondja Jensen. „Változtathatjuk villázással. De ha az evezős több éve evez, akkor nagyon nehéz változtatni rajtuk. Mindenki képes a tökéletes görbére maximális szint alatt.”
Bár Jensen úgy érzi, létezik egy ideális görbe, úgy véli, hogy különböző sportolók erőgörbéi tulajdonképpen képesek optimálisan együttműködni az egész hajóban. „A lényeg az” – mondja, – „hogy a csapathajóban a különböző profilok egy átfogó optimális hajóprofillá olvadjanak össze. Az edzőknek meg kell figyelniük, és el kell dönteniük, hogyan illeszkednek a különböző sportolók az adott egységbe.”
A görbék csapat összeállításban betöltött segítő szerepéről szóló kérdésre Jensen így felel: -„Igen, elméletben, de nem hiszem, hogy van elég bizonyítékunk az ilyen döntések meghozatalához. Tapasztalatom szerint nem kell feltétlenül ugyanaz a görbe. Betehetsz egy evezőst gyönyörű görbével, de még így is lehet, hogy horgonyként funkcionál.”
Ha a fiatal evezősök megtanulnák, hogy igény szerint változtassanak az erőgörbéjükön, akkor ezek a sportolók alkalmazkodóbbak lennének? Sikeresebbek?
Casey Galvanek válasza igen. Galvanek, aki az Egyesült Államok férfi ifi nyolcasát a 2015-ös Ifjúsági Világbajnokságon ezüstéremhez segítette Rióban, több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkezik a fiatal evezősökkel való munkában.
„Az 1990-es évek elején próbáltam egymás kiköpött másaivá változtatni a srácokat” – mondja Galvanek. „Elkezdtem eltávolodni ettől, és hagytam őket természetesebben mozogni, majd köréjük villázni a hajókat úgy, hogy minden egyszerre történjen a megfelelő szögeknél.”
Galvanek megközelítése ismét változott 2012-ben, mikor a Rowperfect beltéri evezősgéppel bővült az eszköztára. „Elkezdtem a nyélre ható erő csúcsértékét figyelni” – mondja. „Rávenni őket, hogy változtassanak az erejük kifejtésén, hogy hogyan nyissanak az áthúzás alatt, megváltoztatni a csípőjük használatát és változtatni a görbéjüket.”
„Ezek a sportolók” – mondja Galvanek, – „megtanulják hogyan eszközöljenek változtatásokat az erőgörbéjükön, egy adott egységnek megfelelően. Azok a gyerekek, akik így lettek tanítva határozottan rugalmasabbak (a különböző edzői követelményekhez). Alkalmasabbak a változtatások végrehajtására, melyeket az edző kér.”
Galvanek úgy tekint az ideális erőgörbére, mint minden egységnél egyedi tényezőre. „A Rowperfect-et használva”, – fogalmaz – „képes vagyok azt mondani: rendben, ezen kell egy kicsit változtatnod, hogy passzolj az egységbe. Nagy különbségeknél változtatni kell a villázáson, de azzal, hogy rá lehet venni a sportolókat, hogy változtassanak azon, ahogy erőt fejtenek ki, azzal is együtt jár, hogy kevesebbet kell villázni.”
Azonban Galvanek és Jensen egyaránt hamar leszögezi, hogy a hozzáállás és az eltökéltség a kulcs bármely életkorban. „Azok a gyerekek, akik igazán fejlődni akarnak” – mondja Galvanek, – „beleteszik a munkát és tudnak változtatni. Akiket szemmel láthatólag nem érdekel, csak valahogy megcsinálják, azok lesznek azok, akik nem tudnak változtatni.”
„Még egy kis változtatás is nagy különbséget eredményezhet” – foglalja össze Jensen, – „tehát nem szabad feladni. Ez egy hosszú folyamat.”
 
forrás: http://www.worldrowing.com/news/what-rowing-force-curves-reveal-about-rowers