Adelaide-ben a belvárosban is tömegek eveznek
Január 30-án indult el Ausztráliába a háromtagú, magyar evezős csapat, hogy a sportág hazai történetében először hathetes melegvízi edzőtáborozáson vegyen részt. A 2005-ös esztendő egyik igen kellemes meglepetését szerző könnyűsúlyú kétpárevezős tagjai, a Japánban felnőtt világbajnokságot nyert Varga Tamás és Hirling Zsolt az óta már nyakig benne vannak a munkában.
Forrrás: JochaPress – Sportforum.huKiss László vezetőedző ugyanis nem arról híres, hogy nála sokat napozhatnak a versenyzők. Ez is kiderült a világbajnokok edzőjével folytatott telefonbeszélgetésből, akit Adelaide-ben vendéglátójánál, Juhász-Shepherd Zoltánnál sikerült utolérni. – Helyi idő szerint február 1-én, szerdán reggel érkeztünk meg a kontinens délnyugati részén fekvő Adelaide-be – mesélte Kiss. – Már azon a napon délután egy átmozgató futóedzést vezényeltem, hogy másnaptól azután a vízen folytatódjék az átállás. A környék csodálatos, nem messze tőlünk van egy öt kilométer hosszú tó, legtöbbször azon evezünk. – Milyenek az általános feltételek? – Az első az volt, hogy nekünk is be kellett lépnünk az “Adelaide Rowing Club” tagjai közé. Utána már vízre szállhattunk, méghozzá helyi építésű hajóban, mely leginkább az otthon ismert Janisek-féle gyártmányhoz hasonlítható. Az edzések során motorcsónakos kísérés nincs, mivel annyian eveznek, hogy egyszerűen nem férnének el a motorosok. Viszont a partról bármit mondok, azt a hajóban lévő kihangosító segítségével jól hallják a fiúk. – Elutazásuk előtt drasztikusnak hangzó napi mennyiségekről beszélt. Jelenleg mennyit eveznek tanítványai? – Óvatosan emelgetjük a mennyiséget, annál is inkább, mivel csak a reggeli és a délutáni órákban tudunk edzeni a napközi 35 fok miatt. Reggel fél hatkor már futnak a fiúk háromnegyed órát amolyan bemelegítésként, majd két és fél órás evezés következik. Utána visszavonulunk fedett pályára, s csak délután öt óra után merészkedünk ismét elő, amikor ismét legalább két órás evezés van a programban. Eddig huszonnégy kilométer volt a legtöbb egy alkalommal, de a jövő héten már természetes lesz a naponkénti kétszer harminc kilométer is. – Az evezés és a futás mellett milyen kiegészítő mozgásokat végezhetnek? – Van egy jókora ergométeres terem, ahol egymás mellett tizennyolc gép van felállítva. A hatalmas, súlyzókkal felszerelt másik teremben pedig 40-50 ember kényelmesen tud egyidejűleg erősíteni. Mi hetente három-három alkalommal “ergózunk”, illetve emelünk súlyt. Az otthoni ergométeres országos bajnoksággal egy időben mi is lehúzzuk majd a kétezer méteres távot – remélem, technikailag sikerül átjátszani a felvételt innen a budakalászi sportcsarnokba. – Milyen az evezés helyzete Ausztráliában? – Hazai mértékkel elképzelhetetlenül népszerű a sportág az ötödik földrészen. Rengeteg a klub, rengetegen eveznek, amatőrök és versenyzők egyaránt. A lakhelyünkhöz egészen közel, benn a belvárosban van egy nyolcszáz méter hosszú tó, hasonló helyen mint a Városligeti tó. Azon szinte szó szerint nyüzsögnek az evezőshajók, annyian vannak egyidejűleg a vízen. Mi természetesen ezt nem próbáljuk ki, a hétvégén inkább elmentünk egy folyóra evezni, amely itteni mértékkel mérve szinte kőhajításnyira, 70 kilométernyire van a támaszpontunktól.