Félúton a Sydneyben és Athénban megrendezett olimpiák között nyíltan aranyéremre esélyesnek tartották a 2001-ben és 2002-ben is világbajnoki címet szerzett kétpárevezős tagjait, Pető Tibort és Haller Ákost. Azután a legkülönfélébb, részben megelőzhető okok miatt az egység mély hullámvölgybe került, s végül Athén előtt egy hónappal fel is bomlott.

Forrás: JochaPress2005-ös esztendőt külön-külön szenvedték végig, majd a sikertelenséget megtapasztalva, kölcsönösen léptek egymás felé. Tavaly október óta ismét együtt eveznek, s az eddigi eredmények bíztatóak.     – Miután egyikünk sem találta meg a számítását, így adott volt az egyetlen, lehetséges út, az ismételt „összeülés” – summázott a Váci EK versenyzője, Pető Tibor. – Átbeszélgettük a dolgok emberi vonatkozásait, majd abban is teljes volt az összhang kettőnk között, hogy Ficsor László az a szakember, akit mindketten el tudunk fogadni edzőnkként. Optimistán kezdtünk a munkához, s ez a derűlátás egy pillanatra sem szállt el belőlem. Már a téli felkészülési időben is jól dolgoztunk, az ergométeres felméréseken bíztató időket értünk el, s a tavaszi vízre szállás óta sem voltak zavaró körülmények. Technikailag még vannak csiszolnivalóink, de a javulás folyamatos.      – Az eddigi két Világ Kupa-forduló során bíztató részeredményeket értek el: egy második és egy negyedik helyet. A tapasztalatok ismeretében milyen várakozással tekint az augusztus végi, Angliában esedékes világbajnokságra?     – Mindkétszer elég egyenletes teljesítményt nyújtottunk. Münchenben és Poznanban egyaránt látnunk kellett, hogy öt-hat olyan kétpárevezős egység is van, amelyek valamennyien nagyon jó erőkből állnak, s nagyon ambicionálják is a legmagasabb szintű versenyzést. A hajók egymás közti különbsége minimális, tehát ebből a bolyból bárki lehet akár első is.      Dr. Haller Ákost a 2005 óta történtekről kérdeztem először.     – Könnyű volt együtt folytatni – így az idő közben orvosi diplomát szerzett, a Démász-Szeged színeiben versenyző Haller. – Folyamatosan bízom a jó szereplésben, s elsősorban abban, hogy sérülésmentesen tudunk felkészülni. Az ugyanis világossá vált számomra, hogy a világ élvonalát képező féltucatnyi kétpárevezős közötti rivalizálásban behozhatatlan hátrányt jelenthet bárkinek, ha ki kell hagynia néhány hetet. Ficsor László sokat foglalkozik velünk, gyakran követ motorcsónakkal, s azonnal igyekszik a technikai hibákat korrigálni.      – Ha most azt mondanák, írja alá: bronzérmesek lesznek a Vb-n, elfogadná?     – A dolog nem ilyen egyszerű. Rendkívül nagy harc lesz, az bizonyos. A lényeg, hogy a maximumot adjuk ki magunkból egy jó formaidőzítést követően. A fő cél mindenképpen a sikeres olimpiai szereplés, de azért Eton-ból is szeretnénk valamiféle kézzelfogható emlékkel hazatérni.