Nem csak csatákat, hanem háborút is nyerhetnekSzombaton tartja tisztújító közgyűlését a 116 éves múltra visszatekintő Magyar Evezős Szövetség. A jelenlegi elnök, Dávid Imre megválasztása bizonyosra vehető, hiszen egyetlen jelölt az elnöki posztra. Dávid Imrét (képünkön) a Sportfórum kereste meg azzal, hogy a választások előtt ossza meg gondolatait az érdeklődőkkel.      – Akinek bármilyen köze van sportágunkhoz, szeretném a következő mondást figyelmébe ajánlani: „Ne azt kérdezd, mit tesz érted az evezés, hanem azt, mit tudsz tenni Te az evezésért?” A jelenlegi többfrontos válsággal kapcsolatban pedig az 1962-ben volt amerikai elnököt, J.F. Kennedyt idézném, aki a kubai válság kapcsán mondta: „A válság szó a kínai nyelvben két karakterből áll: az egyik a veszélyt jelenti, a másik pedig a lehetőséget. A válság idején a veszély tudatában kell lenni, ugyanakkor fel kell ismerni a lehetőséget is.” Ez a mai viszonyokra is igaz.       – Lefordítaná mindezt a mai magyar evezés szintjére?     – Világosan látnunk kell, hol van a magyar evezés helye ma az olimpiai sportágak hierarchiájában. Mint gyakorló közgazdász tudom, a tényszámok pontosan jelzik kinek-kinek az értékét, a  fontosságát. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) eredményességi rangsora jó mérőfoknak bizonyult az évek során. Amíg 2000-ben 1,5 százalékkal részesedtünk a támogatásból és a 17. helyen álltunk a 41 olimpiai sportág összevetésében, 2004-ben értük el legjobb pozíciónkat 4,72 százalékkal, a rangsorban elfoglalt 9. helyünkkel. Ez a mutató 2008 végére 2,56 százalékra módosult, s ez a 12. helyhez volt elegendő.     – Kétségtelenül hátrébb került az evezés, minden bizonnyal elsősorban a vártnál jóval szerényebb olimpiai szereplés okán.     – A kritikus esztendő 2007 volt, amikor hat hajónk indult az olimpiai kvalifikációs vetélkedéseken, s ebből csak a Varga Tamás – Hirling Zsolt kettős jutott ki Pekingbe, ahol azután ők is mélyen a várakozás alatt produkáltak.      – Miközben felnőtt szinten  elmaradtak a kiugró sikerek, az utánpótlás látványos fejlődésnek indult.     – Ez igaz, viszont az is tény, hogy a szakemberek nem tudták stabilizálni a korábbi években kiharcolt magasabb pozíciót. Amennyiben 2009-ben nem sikerül a négy évvel ez előtti kieső pontok helyett újabbakat szerezni, akkor tovább csúszhatunk a rangsorban. Az minden esetre újabb lehetőséget kínál, hogy a Héraklész és a Csillag program szinten marad és a „Sport21” kiemelt programba bevették az evezést, amely lehetőség megragadása elsősorban a szakemberek dolga lehet.     – Önről köztudott, hogy nem csak az „elit” evezést, hanem az egyéb szakágakat – diák, egyetemi, túra, paralimpiai, fixüléses, veterán – is támogatja.     – Így van. Azt is elmondanám, hogy tudomásunk szerint mintegy háromezer evezős van az országban, akik közül 2008-ban ezerhatszázhuszonketten váltottak versenyengedélyt. Szándékunk szerint a jelenlegi 55-60 százaléknyi, regisztrálás nélküli evezősből minél többet be kívánunk vonni a sportág vérkeringésbe. Örvendetes, hogy mind a budapesti, mind a vidéki bázisainknál szinte mindenhol létszámnövekedést látunk, ami magában hordja a minőségi munka színvonalának javulási lehetőségét is. Párhuzamosan felmerülő igény a szakemberek számának növelése, illetve a már meglévők folyamatos továbbképzése is. Csak ezen az úton megindulva lehet reményünk arra, hogy a sport – és benne az evezés – széles körben elterjedve, mind több fiatalt óvjon meg a céltalan lődörgéstől, az erőszakos cselekedetektől, drogozástól, mivel az evezés fegyelemre, szorgalomra, önuralomra nevel. És arra is, hogy a győzelmek mellett a vereségeket is el kell tudni viselni.     – Milyen anyagi lehetőségei vannak ehhez a MESZ-nek?     – Elég, ha annyit mondok, a hasonló eredményességű és nagyságú evezőssporttal rendelkező országok a mienkhez képest 8-10-szeres pénzösszeggel rendelkeznek. És itt nem a Nyugat-európaiakra, Észak- amerikaiakra, ausztrálokra, kínaiakra gondolok, hiszen ezek a szövetségek egyenként annyit fordítanak az evezőssportra, mint az összes magyar olimpiai sportágak együttes költségvetése, hanem többek között Csehországra, Lengyelországra, Szlovéniára vagy éppen Romániára is. Létesítményeink, klubházaink rendkívül „lerobbant” állapotban vannak – meggyőződésem, hogy a vízisport létesítmények, klubházak fejlesztésére, építésére kormány szintű, kiemelt programok  kellenének.      – Jövőre Egyetemi- és Főiskolai Világbajnokságot rendez Magyarország.     – Igen és e kapcsán örömünkre szolgál a tény, a Maty-éri pálya fejlesztésére, felújítására fordított háromszáz milliós nagyságrendű beruházás, de ez a klubok gondjait nem oldja meg. Amíg a nyugati országokban az evezés igen komoly szponzorokat vonz, addig nálunk a szövetség éves bevételeiben öt százalék körüli ezen források összege. Ebben komoly előrelépést jelenthetne, ha a MOB megállapodhatna  a tévétársaságokkal és feloszthatná a Tv-közvetítések idejét a sportágak között. Ez esetben tudnánk egy konkrét közvetítési  időtartammal a szponzorok után menni.     – A helyzet tehát egyáltalán nem rózsás, Ön mégis újra jelölteti  magát. Miért?     – Már a pekingi olimpia előtt, az eredményektől függetlenül felvetődött bennem, hogy most kéne abbahagyni, átadni a stafétabotot. Sokak bíztatásának engedve, mégis a folytatás mellett döntöttem. Egy 116 éve működő, igen gazdag tradíciókkal rendelkező szervezetet vezetni, igen megtisztelő feladat. Az elmúlt tizennyolc éves elnökségem során mindig sikerült olyan preventív intézkedéseket hoznunk, amelyek megelőzték az összeomlást, miközben öt világbajnoki címet és több olimpiai-, Vb- és Eb-helyezést, illetve érmet szereztek csapataink.      – Most is rendkívül nehéz az alaphelyzet – folytatta az elnök -, amelynek kezelése jelentős mértékben függ majd az összefogástól, a szakmai munka színvonalától és attól, miként tudják a klubok regionális és önkormányzati kapcsolataikat tovább építeni, illetve az európai uniós pályázati lehetőségeket milyen hatékonysággal leszünk képesek megragadni. Megválasztásom esetén  tizenkilencedik évemet kezdhetném meg a szövetség élén, amelynek nyolc elnökségi tagságára tizenheten pályáznak. Amennyiben ezek a sportbarátok hajlandóak lesznek jelentős társadalmi többletmunkát végezni a magyar evezés érdekében, akkor a következő ciklusban nem csak csatákat, hanem háborút is nyerhetünk. Forrás: Jocha Károly, JochaPress