Az evezős válogatottak megmutatták, van bennük fantáziaA vasárnap Poznanban befejeződött 2009. évi felnőtt evezős világbajnokságon két magyar egység is igen jól szerepelt. A döntőket a helyszínen megtekintő Dávid Imrét (képünkön), a Magyar Evezős Szövetség elnökét a Jochapress tapasztalatairól, benyomásairól kérdezte.- Már a jóval várakozás feletti sikereket hozott U23-as világbajnokság után reménykedtem abban, hogy a felnőttek is sikeresen szerepelnek majd – mondta az elnök. – Varga Tamás esetében nem csak az A-döntőbe jutást vártam, hanem az éremszerzésében is bizakodtam. Eredménye, az elért ötödik hely így is dicséretes, hiszen Európában a harmadik legjobb evezősként ért célba. Reális reményünk van tehát arra, hogy a szeptember 18-20. között a fehéroroszországi Bresztben sorra kerülő kontinens bajnokságon dobogóra is állhat.- Ez alapvetően kellemes gond. A kérdés csak az, hogy egyéniben vagy párosban indul a 2005-ös páros világbajnok?- Mivel a könnyűsúlyú egypár nem olimpiai szám, így természetesen Tamás is a párost részesíti előnyben – ha lehetséges. Minden attól függ, hogy eredetileg kijelölt párja, az arcüreggyulladás miatt idejekorán kiesett Galambos Péter milyen állapotban van? Még ezen a héten el kell dönteniük a szakembereknek, hogy indulhatnak-e párosban? Ha netán nem, akkor természetesen Varga ismét az egypárevezősök között rajtol.- A másik, az optimális elvárást teljesítő egység a női könnyűsúlyúak párosa volt.  – Hajdú Zsuzsanna és dr. Alliquander Anna tulajdonképpen kényszerből ült össze a válogatókat követően, miután Hajdú évek óta megszokott párja, Novák Zsófia angliai egyetemi ösztöndíja miatt ezt a szezont gyakorlatilag kihagyta. A rendelkezésükre állt rövid idő ellenére igen kiegyensúlyozottan szerepeltek az előzetes versenyeken és ezt a sorozatot egy kiváló evezéssel toldották meg a poznani futamok során is, ahol négyszer kellett vízre szállniuk és mindig hozták az elérhető maximumot. Az összesítésben elért nyolcadik helyük 2011-ben olimpiai kvótát érhetne.- Ha már szóba hozta az ötkarikás játékokat, kérem, mondja el, a 2009-es szezonban látottak alapján milyen egységeink jöhetnek egyáltalán szóba 2012-ben, Londonban?- A két könnyűsúlyú páros mellett reális reményünk van arra, hogy a 12-13, egyaránt fiatal, tehetséges és fejlődőképes jelöltünk közül kialakítsunk egy könnyűsúlyú kormányos nélküli négyest. A negyedik, kijutásra esélyes hajó az U23-as világbajnokságon ezüstérmes, felnőtt Világkupán ötödik helyig jutott, normálsúlyú kormányos nélküli kétevezős lehet, amelyben a szolnoki Simon Béla és Juhász Adrián forgatja a lapátokat. S természetesen az adaptívok között is vannak jelöltjeink – Serényi Tibor már Pekingbe is eljutott.- Ez így önmagában egész szépen hangzik. A kérdés az: mennyi esélyt lát arra, hogy ezek a remények valóra is válnak és a magyar evezőssport számottevő erőkkel képviseltetheti majd magát Londonban?- Sajnos, nem csak a már közismert példát kell felemlítenem, mely szerint az angol evezősök költségvetésének még az egy százalékát sem kapja a magyar evezés. Ők ugyanis 4,2 milliárd forintból gazdálkodtak 2008-ban, ami jóval meghaladja az egész magyar olimpiai csapat felkészítésére fordított összeget. Ha viszont azt is hozzáteszem, hogy a legkülönfélébb országok vezetőivel volt beszélgetéseim során mindenkitől azt hallottam, milyen óriási erőfeszítéseket tesznek az olimpián harmadik, legnépesebb mezőnyt felvonultató evezés fejlesztéséért, akkor nagyon szomorú voltam. Mi ugyanis az idén elért, egyébként tényleg szép és bíztató felnőtt és U23-as eredményeink révén feltehetően jövőre sem kapunk több támogatást. Márpedig a jelenlegi, rendkívül szerény keretek között egyszerűen képtelenség eredményesen felkészülni a 2012-es olimpiára.   Forrás: JochaPress