Általános pénztelenség és eredményesség. Egyre inkább erre a bűvészmutatványra kényszeríti a költségvetés a magyar élsportot. A 2009-es esztendő nehézségeiről, ellentmondásairól és eredményeiről beszélgettünk Dávid Imrével, a Magyar Evezős Szövetség (MESZ) immár tizenkilencedik éve elnökével. 

 

– Ilyen nehéz helyzetben még nem volt szövetségünk – jelentette ki nagyon határozottan az elnök. – Ebben elsődleges szerepet játszott a magyar költségvetés sportra fordított hányadának további csökkentése. Bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, s ez a rendkívüli módon leszűkült mozgástér alapvetően meghatározta a lehetőségeinket. A MESZ-nek soha nem volt egyetlen fillér köztartozása sem, miközben jelenleg komoly kinnlevőségeink vannak.

 

– Ilyen alaphelyzetben bizony nehéz működtetni a rendszert…

 

– Gondjainkat csak fokozta, hogy a költségvetésben nekünk ítélt, erősen csökkentett összegnek a felét csak 2010 első negyedévében kapjuk meg. A világ- és Európa-bajnokságra, a korosztályos világversenyekre viszont fel kellett készülni, hiszen a nemzetközi versenyidény már szeptemberben véget ért. Az áldatlan állapotok alapvetően rányomták bélyegüket a sportág életére.

 

– A tavaszi választásokon jelentős személyi változások is bekövetkeztek a sportág vezető testületében.

 

– A tisztújítás révén a korábbi nyolc elnökségi tagból csak hárman tartották meg mandátumukat. A személycserék miatt még mindig javában tart az új elnökség „összecsiszolódása”. Az viszont már egyértelműen látható és érzékelhető, hogy minden ígéret ellenére költségvetésünket semmiféle új forrás nem gazdagítja. Az egyes szakbizottságokban tart az eddig végzett munka „átfésülése”. Mindannyian keressük a szövetség jobb működésének lehetőségeit.

 

– Az óriási nyomás ellenére is láthatók bíztató jelek.

 

– Eltökélt szándékunk, hogy az „elit” evezésen túl a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet fordítsunk a diák- és egyetemi sportra, a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségei feltárására. Nagy előrelépésnek tartom, hogy az evezés először került be a NUPI „Sport XXI” programjába. Ennek keretében például sikerült lebonyolítanunk a három fordulóból álló diák rangsoroló versenyünket. A Sport XXI a NUPI-MESZ kapcsolatrendszeren belül a Héraklész és a Csillagprogram mellett egy újabb, komoly lehetőséget jelent számunkra. 

 

– Az utánpótlás korosztályok idei világversenyei azt mutatják, igenis van fantázia a magyar evezősökben.

 

– Elsősorban az U23-as világbajnokságon történtek adnak okot mértéktartó optimizmusra. A férfi kormányosnélküli kettes (Simon Béla, Juhász Adrián) ezüstérme és Novák Mariann ks egypárevezős bronzérme mellett a férfi könnyűsúlyú kormányosnélküli négyesben és női kétpárevezősben vannak ígéretes versenyzőink. Megfelelő menedzselés mellett részben ebből a körből kerülhetnek majd ki a magyar evezést Londonban képviselők.

 

– Ha már London szóba került, essen néhány szó a felnőttek legjobbjairól is.

 

– A szezon kezdete előtt elsősorban a férfi könnyűsúlyú kétpártól vártunk nemzetközi szinten is figyelmet érdemlő eredményeket. Sajnos Galambos Péter makacs arcüreggyulladása áthúzta a számításainkat, így Varga Tamásnak a nem olimpiai számban, egypárban kellett versenyeznie. A világbajnoki ötödik helye dicséretes, de jövőre mindenképpen párosban kell próbálkoznia. A női könnyűsúlyú páros (Hajdú Zsuzsanna, dr. Alliquander Anna) Vb-nyolcadik és Eb-negyedik helyével komoly elismerést harcolt ki magának.

 

– Erre az évre új irányítási rendszerrel vágtak neki. 

 

– Kapitányunk, Ficsor László irányításával, szakági felelősökkel folyt a munka, amelynek szépséghibája, hogy pénz hiányában nincs központi felkészülés. Az edzők jószerivel társadalmi munkában dolgoznak, így különösen nehéz a válogatott és a klubok érdekeinek egyeztetése, összehangolása. Az is fokozza a gondokat, hogy a különböző városokból érkező egyetemisták összehozása is teljesen improvizatív alapokon történik. Márpedig 2010-ben még rosszabb alaphelyzetből indulhatunk, hiszen az elitsportra fordítható összegre további 20 százalékos csökkentés vár. Ha minden így marad, akkor a 2012-es, londoni olimpiával kapcsolatos célkitűzéseket kell alapvetően átértékelni.

 

– Úgy tűnik, az állami vezetés teljesen érdektelen a magyar élsport jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdésekkel szemben.

 

– Az állami felfogás – mely szerint a magyar költségvetésnek az élsporttal kapcsolatosan nincsenek érdemi feladatai – egyenesen tragikus, hiszen más országokban mindenütt kiemelt fontosságot tulajdonítanak a kérdésnek. Ráadásul az ifjúságnak az életre történő fizikai felkészítése terén is nagyon komoly hiányosságok vannak, pedig ennek működtetése az államnak kutya kötelessége kellene legyen. A céltalan lődörgés, a drogozás, a bűnözés legfőbb ellenszere a rendszeres sportolás lehetne. Az állam azonban leginkább reklámkampányokra költ, az érdemi iskolai testnevelés és a sportegyesületek működtetése helyett.

 

– E feladatok megvalósításához más szervezeti keretekre is szükség lenne.

 

– Az egyenesen tarthatatlan, hogy egy ország sportéletét egy sokféle feladatot ellátó minisztérium egyetlen főosztályába préseljék be. Vagy önálló sportminisztériumra lenne szükség, vagy olyasféle rendszerre, mint amely Olaszországban sok év óta jól működik: az állami vezetés az ottani Olimpiai Bizottság kezébe ad minden jogosítványt.      

 

Forrás: JochaPress