Kőbányai Szent László Gimnáziumban Jaskievich István – az ábrázoló geometria és rajz tanára – hívta evezni. 1946-tól evezett, először a Pannóniában, utána volt a Postásban, Vasasban, Honvédban, Kinizsiben. Dr. Török Zoltán is volt az edzője.
1948-ban érettségizett, bekerült a Műegyetemre, de kirugták. A Kispesti Traktorgyárba küldték hegesztőnek.
1951-52-ben a TF-re járt, ekkor már felnőtt válogatott volt. 
Az 1956-os olimpia előtt edzőtáborban voltak a fogaskerekű fölső végállomásánál a Vörös Csillag szállóban. Nagy lelki nyomás nehezedett rá, mert az apját B-listázták, őt az egyetemről kirakták, állástalan volt, mindennek a megváltoztatását és lakást ígértek, ha győznek az Olimpián, s tetejében abszolút esélyesek voltak. Ez a lelki teher visszájára fordította az akarást és a kuzdőszellemet. Ehhez jött a forradalom, aminek hírét ők az edzőtáborban hallották.
Egy éjszakára hazamehettek – ki hogy tudott – a családjukhoz, ő nem jutott el csak a Magyar utcáig a menyasszonya szüleihez.
Mindenki szerzett magának Kossuth címert a mezére, a címer egyik sarkára később a híreket megtudva gyásszalagot varrtak.
Október 27-én mentek el, először Prágába, onnan mentek november 4-én repülővel Melbourne-be, közben Prágában szabályos fogságban voltak, féltek, hogy terjesztenék a forradalmi szellemet.
Az olimpián bénult lélekkel, bénult akarással, szinte letargiában versenyeztek, csúnyán kikaptak.

Az olimpiáról hazajött, de menyasszonyával együtt néhány hónap múltán visszaindult, s Ausztráliában letelepedett. Ott is evezett, de a nagy ausztrál csapatba nem került be, szkiffet vásárolt.
Disszidens magyaroknak épült ház-kolóniában kaptak lakást, ott éltek 10 évig. Építészmérnök lett, majd 1992-ben – részben az ausztrál gazdaság visszaesése miatt, részben a nálunk lezajlott rendszerváltás hírére – hazatelepültek. 
Most nyugdíjasként amerikai építőipari cégnél angol műszaki nyelvi fordításokat végez.

Eredményei: