A Margitszigeten, az egykori Hungária evezős házban működő Budapesti Vörös Meteor SK (majd MTK-VM) evezős szakosztálya volt az 1950-es és az 1960-as években a magyar evezés egyik fellegvára. Budapesten, a margitszigeti evezős klubokban, sok száz  fiatal  ismerkedett meg az evezéssel. Sipos János sikerekben gazdag versenyevezős pályafutással rendelkezett. Kilencszeres országos bajnok és főiskolai világbajnok.
1949-ben a Munkás Testedző Egyesület színeiben versenyzett, non cox pairoar-ban és nyolcasban nyert országos bajnokságot.
1950-től a Vörös Meteor versenyzője.
1950-ben non cox négyesben és nyolcasban országos  nyolcas tagjaként Sipos János is Kiváló Sportoló kitüntetésben részesült.                                                                                                            

1952-ben non cox pairoar-ban és nyolcasban  országos bajnok. 
Pairoar partnere Harmath Zoltán.  társai. Nyolcasban pedig Bartos Győző, Bíró János, Decker László, Harmath Zoltán,  Kerényi László, Kiss Jenő, Nagy Lajos, Sátori József, Zsitnik Béla kiválóságokkal evezett együtt.  Kormányosok: Molnár László és Lengyel Gyula.

A főiskolai VB és az OB győzelmek tovább éltették az evezős hagyományt, hogy az evezős fiatalok a sportsikerek mellett a tanulást, a jövőre való felkészülést is komolyan vegyék.

Sipos János az 1960-as években a munkahelyi és a családi kötelezettségek mellett, társadalmi edzőként adta tovább tudását a fiataloknak. Ez nagy vállalást jelentett számára és a hozzá hasonlóknak, mert abban az időben még nem volt szabad szombat. A szombati edzés is csak munkaidő illetve iskola után kezdődhetett.
Képszerűen él a tanítványai emlékezetében, hogy 1962-ben, amikor elkezdett első csapatával foglalkozni, a Vörös Meteor hideg csónakházában tartott téli tanmedence edzésen levette kabátját, zakóját, majd fehér ingben, nyakkandőben, kalappal a fején beült a kaszniba és a gyerekeknek megmutatta, hogyan kell evezni… 
“Times New Roman””>Sipos Jánost tanítványai is Sipos Jancsinak hívták, és kellő tiszteletadással tegezték. Az evezős szakosztályban baráti és családias légkör uralkodott.
                                                                                                                                                                                                   

A felkészítés egyik titka: a tavaszi vízreszállástól a versenyévad kezdetéig az edző ült a kormányos ülésre és így csiszolta a fiatalok evezős tudását, technikáját, összmunkáját. A csapat vízen történő meghajtása csak a tökéletes technika elsajátítása után következett. (Akkor még honvédos evezősként alkalmam volt a szomszédos ellenfél csapatát megfigyelni.)

Tanítványai 1963-ban, kormányos négyesben megnyerték az országos ifjúsági bajnokságot. A csapat tagjai Rigler György, Kirchknopf László, Pichler György, Várnai Péter  és Czigány András kormányos voltak. Közülük Rigler György és Kirchknopf László később kétpárevezősben isbajnokságot nyert. Rigler György dr. Wagner Pállal is összeült 1967-ben egy verseny erejéig és kormányos kettesben felnőtt magyar bajnokságot nyert, ahol Balatoni László volt a kormányos. Rigler ezzel a győzelemmel evezős válogatott kerettag is lett. 1969-ben Klagenfurtban az EB-n hatodik helyezést elért nyolcasnak is tagja volt, majd 1970-ben az év evezőse kitüntető címet nyerte el.
Sipos János első csapatát a későbbi években továbbiak követték.

Sipos Jánosra emlékezve, feltehetjük a kérdést, hogy mit kaptak tőle a fiatalok? Egy szóban összefoglalva: szeretetet. A szeretet légkörében pedig igen sokat, egy életre szóló útravalót, melynek fontosabb összetevői: pontosság, kitartás, küzdeni tudás, összetartás,csapatszellem, egészséges életmód és a                                                                                                                                                                                                                  

A nevelő edzői munka hivatás. Szakértő vélemény szerint: „a hivatás ifjúkori élmények és eszmények eredője”.                                                                   
Ugyancsak szakértő vélemény szerint,  „a gyerek 14 éves koráig nevelhető, utána a példaadás számít.” 
A meteoros evezős fiatalok nevelő edzőjüktől kitűnő példát kaptak a felnőtté válás éveiben.

„Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet, és enyéim ismernek engem,… Hallgatni fognak szavamra…” (Jn, 10, 14-16) 

Sipos János nevelő edzői munkája is példa marad az elkövetkező nemzedékek számára, mert jó pásztor módjára vezette a reá bízottakat.
Emlékét szeretettel őrzik tanítványai: Rigler György, Pichler György és Kirchknopf László.
Példamutató személyiségére az evezős sporttársak is kegyelettel emlékeznek.

Budapest, 2012. november                               

“Times New Roman”;mso-ansi-language:HU;mso-fareast-language:HU;mso-bidi-language:
AR-SA”>Wagner Mihály

Forrás:                                                                                                                                             –       100 éves a Magyar Evezős Szövetség (1893-1993), Budapest, 1993. (28,119,120,121,123,125.p.) 
–       „A hivatás ifjúkori élmények és eszmények eredője.” (Dr.Wagner Oszkár)  
–     „A gyerek 14 éves koráig nevelhető, utána a példa adás számít.” (Brückner Jánosné) 
–    Rigler György , Dr. Kirchknopf László emlékezése és Pichler György emlékező írása.  
–       Foto Dr. Kirchknopf László archívumából.