Bár itthon még havazik, a hazai evezős versenyidény pedig csak jóval később kapcsol magasabb sebességbe, az oxfordi mesterkurzuson résztvevő régész, Novák Mariann jóvoltából a sportág mégis ritka nagy publicitást kapott. Mariann ugyanis első magyarként evezhetett az oxfordi nyolcasban, ráadásul győztes hajóban is ülhetett, hiszen meggyőző fölénnyel nyertek az örök rivális, Cambridge egyetemi együttesével szemben.
     – Természetesen nagyon örültem annak, hogy már előzőleg is sokan tudtak otthon erről az itt nagy publicitást kapott eseményről – mondta telefonon Mariann. – Az pedig csak fokozta örömömet, hogy győztes egység tagjaként lapátolhattam. Egyébként az ellenfél 40-27-es vezetése csalóka, hiszen elsősorban a korábbi időkben voltak jobbak. 2002 óta például a tizenként összecsapásból kilencszer nyert Oxford válogatottja és csak három alkalommal kellett vesztesként a stégre lépniük.
     – Az erőpróbára a hagyományoktól eltérően nem a Temzén, hanem az olimpiai evezőspályán, Eton-Dorneyben került sor. Hogyan is alakult a párosmeccs a kétezer méteres táv során?
     – Mivel rendkívül erős oldal-ellenszél fújt, ezért fokozott jelentősége volt a sorsolásnak, ami Cambridge-nek kedvezett. Így övék lett a viszonylag könnyebb pálya. Ráadásul nehezebbek is voltak nálunk, így érthetően jobban rajtoltak. Kétszázötven méter táján már fél hajónyi előnyre tettek szert, ami lassan fogyatkozott, 750-nél zárkóztunk fel melléjük. Kormányosunk ezer méternél két egy hirtelen ritmusváltást, amivel sikerült megalapoznunk a későbbi végeredményt. Mintegy húsz csapással egy hajónyi előnyt hoztunk össze, amit a célig egy és háromnegyed hajónyira gyarapítottunk.
     – Milyen volt a győzelem fogadtatása?
     – A rendkívül rossz időjárás ellenére igen sokan nézték a helyszínen a vetélkedést, amelyet követően hatalmas ünneplésre került sor. Angliában az evezésnek óriási tradíciói mellett jelen időben is kitűnő evezősei vannak, így a médiában is kiemelt helyen szerepel a sportág. Annyiban még szerencsénk is volt, hogy éppen e hét végén rendezték meg Sydneyben az idei első Világ Kupa-fordulót, amelynek élő televíziós adásába belevágták a mi futamunk rajtját, néhány másodpercet a féltávnál történtekből, majd a befutót is.
     – Ez a hangos siker mit jelent Mariann későbbi pályafutását illetően?
     – Nagyon örülök neki, hogy részt vehettem a küzdelemben, de az életemet nem változtatja meg, hiszen ide mindenki elsősorban tanulni jön. Én például amint végzek az egy év kötelezettségeivel, már megyek is haza, hogy az ELTE BTK-n megkezdjem a PhD-fokozattal járó tanulmányaimat. Más kérdés, hogy a feltűnő érdeklődésnek, sajtómegjelenéseknek reményeim szerint a magyar evezés is hasznát látja majd, hiszen otthon meglehetős mostohán bánnak a mi sportágunkkal.
     – Ha már szóba kerültek a hazai viszonyok, hadd kérdezzem: mennyire tudja nyomon követni az eseményeket? Kiktől várja elsősorban a következő években a kiemelkedő eredményeket?
     – Nagyon sajnálom, hogy Galambos Péternek egyelőre nincs megfelelő párja, akivel az olimpiai számban, a könnyűsúlyú kétpárevezősben indulhatna. Úgy érzem, a jelenlegi U23-as mezőnyben vannak olyan tehetséges fiatalok, akik 1-2 év alatt felzárkózhatnak Péter mellé, s ez esetben sikerrel pályázhatják meg a 2016-os olimpia részvételi jogát. Galambos mellett elsősorban a Simon Béla – Juhász Adrián kormányos nélküli kétevezősről tudom elképzelni, hogy a nemzetközi élmezőnybe is beverekedjék magukat.
Forrás: Jocha Károly