Négyen négyféle előélettel jöttek, hogy azután a magyar evezőssport mindmáig legnagyobb olimpiai sikerét érjék el. Az 1968-as, mexikóvárosi játékokon ugyanis a Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal összetételű, kormányos nélküli négyes által kiharcolt második helynek felülmúlására azóta sem volt reális esély.

A négy „fiatalember” (68 és fél év az átlag életkoruk) október 19-én, az ezüstérem megszerzésének 45. évfordulóján ismét összejött és előbb négyesben, majd az olimpiai hajóból kiszorult, egykori vetélytársakkal összeülve nyolcasban is eveztek egy jót. A Gubacsi hídnál jelen volt szakemberek szerint a technikájuk ma is a régi.

– Birkózással kezdtem – emlékezett a vezérevezős, Melis Zoltán. Egy edzésen azonban fejre ejtettem a bátyámat, Tónit, s ezzel be is fejeztem. Úszogattam, majd a beígért kajakozás helyett az evezősöknél kötöttünk ki a nagybátyánkkal. Öt évvel később, 1966-ban már felnőtt Vb-n indulhattam, a nyolcas tagjaként. Mexikóvárosba tényleg az utolsó pillanatban jutottam ki. Ott az NDK-nál tíz másodperccel jobb idővel kerültünk a döntőbe, amelyre csak hat nappal később került sor. Nem tudni, közben mi történt, az NDK-sok viszont szárnyakat kaptak és nyertek.

1979-ig versenyzett, majd azonnal átállt a másik oldalra.

– Végig a sport közelében maradtam, 1983-tól – egyiptomi megszakítással – 2008 végéig a válogatott kapitánya lehettem. Nyugdíjasként már ötödik éve fiatalokkal foglalkozom Csepelen, ahol idén mind a 17 versenyzőm érmet szerzett a korosztályos Ob-n.

Melis Zoltánnal szemben a négyes egyetlen „fradistája”, Sarlós György nincs napi kapcsolatban sportágával. A család eredménylistája így is tiszteletet parancsoló. Felesége, Mózer Erzsébet háromszoros felnőtt Eb-bronzérmes, Katalin leányuk egypárevezősként szerzett vb-harmadik helyet, Erzsébet is élversenyző és sikeres edző is volt.

– Tíz évig edzősködtem, ezalatt elkerültek a komolyabb sikerek, majd a Ferencváros módszertani vezetője lehettem. Közben kétszer is masters világbajnoki címet szereztem. Az utóbbi egy évben orvosi tanácsra kevesebbet evezek. Egyre többet kell segítenem hatalmas, budakeszi kertünk rendben tartásában, s nekem kell a hátországot adnom feleségem művészeti tevékenységeihez is. A négyessel a kapcsolatunk az évenkénti találkozásra szorítkozik.

Csermely József a viharsarki Békés községből került a csepeli Gépipari Technikumba, ahol a kézilabda mentette meg a matek-bukástól. Ám később ő is az evezőstelepen kötött ki.

– Teljes fejetlenség uralkodott akkoriban a magyar evezőssportban, míg végre jött két ember – Czakó Csaba és Lucsánszky László –, akik az eszüket is használták. Az ő technikájukon nőtt fel a későbbi olimpiai ezüstnégyes is.

Csermely 29 évesen vonult vissza, azóta nem sok köze van az evezéshez.

– Addig is az egyetem elvégzése volt a legfontosabb számomra. Egyébként húgom, Kosztolányi Kamilla sokszoros bajnok és masters győztes is. Később számos szakmérnöki diplomát is szereztem, és 68 évesen is gőzerővel dolgozom. Négy gyermekem közül a legkisebb a két és fél esztendős Misike, aki már most nagyon jól fogja a lapátot…

Melis Antalnak nincs gyermeke, viszont nyolc kutyát tartanak el: négyet otthon, négyet pedig a csepeli evezőstelepen.

– Azt gondolom, azonos feltételek mellett nyerhettünk volna Mexikóvárosban – hangsúlyozta. – 1981-ig versenyeztem, majd azonnal igazgató, később vezetőedző lettem Csepelen. A végére nagyon kilúgozódtam, s még idejében, 2011 tavaszán visszaléptem. A harminc év alatt mindössze egyszer nem a Csepel nyerte a bajnoki pontversenyt, miközben a korosztályos bajnokságokon összesítésben legalább 450 bajnoki címet szereztünk, a Csepel SC „bedőlése” után önállósult klubunknak. Nagy vágyam, hogy a „mexikói” négyes minden tagja megérje az ötven éves jubileumunkat.

Jocha Károly