Évértékelő interjúnkban Cseh Ottó a MESZ elnöke, a közelgő szegedi Eb és olimpiai kvalifikációs verseny előkészületeiről, valamint a sportág fejlődésének jelenlegi, és jövőbeni lépéseiről is megosztja gondolatait. Interjúnkban beszámol egy új a kiemelkedő utánpótlás versenyzőket támogató program indulásáról, és a Sirály Csónakház fejlesztési terveiről is.
Annak ellenére, hogy véget ért a szezon, és lassan az esztendő is, egy meglehetősen izgalmas időszak ez, hisz, ahogy honlapunk visszaszámláló órája is mutatja 117 nap múlva kezdetét veszi Szegeden a Felnőtt Európa-bajnokság, és Kontinentális Olimpiai és Paralimpiai Kvalifikációs Verseny. Milyen kellemes terheket ró ez a szövetségre?
Több, mint ötven év után láthatnak a nézők felnőtt evezős világversenyt hazánkban, így különösen fontos lehetőség számunkra a rendezés. A Szervezőbizottság Szántó Éva és Pignitzky Borbála vezetésével gőzerővel dolgozik az előkészületeken, szeretnénk maradandó élménnyel megajándékozni a négynapos versenyre kilátogatókat. A Nemzetközi Evezős Szövetség (World Rowing) munkatársai az elmúlt időszakban két alkalommal jártak Szegeden, pozitív tapasztalatokkal tértek haza, megállapították, hogy a Szegedi Olimpiai Központ – különösen az elmúlt évek dinamikus fejlesztésének köszönhetően – ideális evezős versenyhelyszín. Az előkészületek terv szerint haladnak, de tegyük gyorsan hozzá, hogy limitált az időkeret, mivel idén februárban nyertük el a rendezés jogát. Felvettük a kapcsolatot a verseny megvalósításában közreműködő szolgáltatókkal, rendszeresen zajlanak egyeztetések. Legfontosabb célunk a kvótaszerzés, emellett szeretnénk jó rendezők lenni, megmutatni az évszázados hagyományokkal rendelkező sportágunk szépségeit. Mindenkit szeretnénk viszontlátni április végén, aki valaha evezett Magyarországon, nagyon számítunk a szegediek biztatására és remélem a sportágat még kevésbé ismerők is szép számban látogatnak majd ki a Maty-érre. Számos izgalmas és egyedülálló aktivitással készülünk: lesz egy nagy szurkolói sátor, és az Evezős Ergométeres Diákolimpia döntőjét is a verseny ideje alatt rendezzük meg a parton. Az Európa bajnokság betétprogramjaként magyar egyetemi nyolcasok sprintversenyen mérhetik össze erejüket.
Mivel lennél elégedett a magyar csapat szegedi szereplését illetően?
Kvótát kell szereznünk hazai pályán! Annál is inkább, mivel a kontinentális kvalifikáción egyszerűbb, mint Luzernben, a végső pótkvalifikációs regattán. A hazai pályán kvótaszerzésre a kétszeres olimpikon Pétervári Molnár Bendegúznak van a legnagyobb esélye férfi egypárevezősben, de látom, a többi versenyszámra aspiráló válogatott versenyzők is tisztességesen és nagy lelkesedéssel készülnek.
Hogyan értékelnéd az utánpótlás és felnőtt nemzetközi szezonunkat? Utóbbi mérsékelten sikerült…
Erős közepesre osztályoznám a felnőtt válogatott idei szereplését. Pozitívum Szabó Bence és Furkó Kálmán könnyűsúlyú kettesben szerzett világbajnoki 2. helyezése, az Egyetemi Világjátékokon könnyűsúlyú kétpárevezősben elért huszáros 3. helyezése, tisztes helytállás Galambos Péter könnyűsúlyú egypárevezősben világbajnoki 5. helyezése. A többi egységünk elmaradt a kitűzött céloktól. Az utánpótlásban vannak kifejezetten tehetséges versenyzőink: abszolút előremutató az Ifjúsági Európa-bajnokságon Pádár Luca ezüst-, illetve Kunstár Simon, Pálmai Ágoston, Kalmár Áron, Csizmadia Ádám bronzérme, valamint a két negyedik hely Bencsics Hella, Füzi Boglárka Kovács Eszter, és Nagy Zsófia révén, továbbá az U23-as Európa bajnokságon Szőllősi Balázs és Bridge Henry 2. helyezése. Az utánpótlás fejlesztésünket hivatott támogatni a jövő évben induló Ezüstnégyes program, amelyet az Elnökség decemberi ülésén fogadott el. Szponzorok segítségével a legtehetségesebb 18-20 év közötti fiatalokat – jellemzően két-két lányt, és fiút – fogunk támogatni. Nem csak anyagi juttatásról van szó, hanem egy gondoskodó mentor programról, amely abban az életszakaszban segíti a tehetségeket, amelyben a legnagyobb a lemorzsolódás az evezésben. A támogatottakat az Ezüstnégyes Alapítvány fogja kiválasztani két évre – ez azt jelenti, hogy a programban egyszerre nyolc tehetséges fiatal vesz részt.
Hogyan készülnek a nagy evezős nemzetek válogatott versenyzői? Hol tartunk hozzájuk képest?
A nemzetközi elit hetente 20-25 órát edz, napi szintű sporttudományos háttér, megfelelő eszközpark biztosított számukra, az év során több hónapot töltenek edzőtáborozással korszerű infrastruktúrával rendelkező bázisokon, csónakházakban, főállású edzők segítik felkészülésüket. Ez a belépő szint a nemzetközi élmezőnyhöz, kvótaszerző helyekhez. Sporttudományos háttérrel, edzésintenzitással, eszközparkkal úgy érzem rendben vagyunk, azonban kevés a sportágban az anyagiakban is megbecsült edző, elsődlegesen ezen kell változtatnunk, a Magyar Evezős Szövetség által készített edzői életpályamodell bevezetése megoldás lehet az edzőkérdésre. A másik fő terület, amelyben fejlődnünk szükséges a csónakházaink állapota. Az előző évek létesítményfejlesztése leginkább a túlélésről szólt, hazai műhelyeinket inkább a patinás megjelenés jellemzi, mintsem a modern környezet. Az elmúlt évtizedekben egyetlen komplex evezős csónakház épült magánfinanszírozásból.
Mivel a terület adottságai kiválóak ezért megvalósítási tanulmányt készítettünk a befejező ütemhez, így kialakulhat egy olyan evezős tudásközpontot, ahol korszerű szálláshelyek, konferenciaterem, közösségi terek kapnak helyet. Ez a létesítmény nem csak a magyar válogatott felkészülési helyszíne lenne, hanem egy olyan közösségi központ, amelyben például csapatépítő programok keretében minden érdeklődő megismerkedhetne a sportágunkkal. A befejező ütemre vonatkozó igényét a Magyar Evezős Szövetség januárban beadja a Honvédelmi Minisztérium állami építési beruházások rendjéről szóló 2023. évi LXIX. törvényhez kapcsolódó pályázatára.
Az év egyik nagy pillanata volt, amikor 500 nappal a párizsi olimpiai játékok előtt a Budapesti Francia Nagykövetség felkérésére nemzeti színű nyolcasok vonultak fel a Duna fővárosi szakaszán. Mennyire hasznosak az ilyen és ehhez hasonló aktivitások, rendezvények a sportág népszerűsítése szempontjából?
Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország az evezéssel reprezentálhatta magát az eseményen, egyértelmű, minél több hasonló rendezvényre van szüksége sportágunknak. Kiemelt hangsúlyt fektetünk a toborzásba, ennek jegyében több különleges aktivitást is végrehajtottunk idén, jelen voltunk például a Mozgás Éjszakáján a Hősök terén, Balaton átevezésen, számos egyetemi sportnapon vettünk részt. Szeretnénk oda eljutni, hogy cégeknek, ha sportos aktivitást keresnek sportnapra, rendezvényre, jusson eszükbe az evezés kipróbálása. A vízparti élmények mellett rengeteg lehetőséget látok még a színvonalas ergométeres versenyek szervezésében.
Mivel lehet ma megragadni az embereket?
A csónakházaink hangulatával, közösségteremtő erejével. Ahogy a stratégiánkban is megfogalmaztuk, ha a csónakház élmény, és közösségi központként tud működni akkor az odatartozás, az odavágyás igényével meg tudunk szólítani minden korosztályt. Az evezés nemcsak a fiatalok sportja, tipikusan élethosszig űzhető sportág, amely egyszerre kőkemény sport, egy életen át tartó élmény. Ebben a közegben a fiatal és az idősebb generáció tanul egymástól, nagy szükségünk van rá ebben a rohanó világban.
Mennyire erős a kohézió a klubokban?
Aktív klubélet folyik egyesületeinkben, szinte minden klubnak van egy szerethető klubversenye, Masters Bizottságunk is serényen tevékenykedik annak érdekében, hogy a versenyzői pályafutásukat már abbahagyó evezősök ne szakadjanak el, továbbra is tevőlegesen vegyenek részt a klubok, és a sportág életében akár a szabadidős, valamint Masters versenyzői programok keretében.
Idén 27 hazai versenyen, több mint hétezer sportoló állt rajthoz. Ez sok vagy kevés?
A pohár félig tele van. Fejlődni szeretnénk, éppen ezért szerveztünk számos kiegészítő programot, és élményt a versenyeinkre, különös tekintettel a szegedi Országos Bajnokságra.
Mit jelent a gyakorlatban az egyetemi evezés, és terveid szerint mit jelent öt év múlva?
Két évvel ezelőtt szinte a nulláról indítottuk a programot. Már tíz egyetemmel van együttműködési megállapodásunk. Legutóbb a Budapesti Gazdasági Egyetemmel, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, valamint a Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel írtunk alá megállapodást. Az a feladat, hogy ezeket a keretrendszereket megtöltsük olyan tartalommal, amelyre kifejezetten jó példa a Győri Atlétikai Club, a Budapest Evezős Egyesület, és a MEC egyetemi kapcsolatai. A tíz egyetemen testnevelési óra keretén belül választható az evezés. Öt év múlva reményeim szerint regionális egyetemi versenyrendszer fog működni, amelyben külföldi intézmények is részt vesznek.
Felkerült az olimpia programjára a Beach Sprint. 2028-ban Los Angelesben már ebben a számban is fognak versengeni az evezősök. Itthon immár második éve rendez a Magyar Evezős Szövetség versenyeket. Időben kezdtük a felkészülést a nagyobb célok megvalósítására?
Igen, de nincs sok időnk, mert 2025-ben kvalifikációs versenyek lesznek a 2026. évi Ifjúsági Olimpiára, ahol az evezés szintén Beach Sprint formátumban szerepel. 2024-ben már országos bajnokságot rendezünk az új szakágban. Szeretnénk új helyszíneket bevonni, a meglévők színvonalát pedig növelni. Gondolkodunk olyan versenyekben, amelyeket külföldön, tengeri helyszínen lehet megrendezni. Jelenleg ugyanazok eveznek az új szakágban, mint akik síkvízen, de mivel a beach sprinthez egészen más készségek szükségesek, arra lehet számítani, hogy lesznek specialisták.
Mennyire sikerült előrelépnie a szövetségnek a brand építésben?
Lépésről lepésre haladunk. Megújult a honlapunk, Facebook és Instagram oldalunk, az evezős közösség példás összefogása mellett imázsfilmet készítettünk. A szegedi Országos Bajnokságon minden résztvevő láthatta az építkezés alapvető mozzanatait, a pálya berendezése és dekoráció kapcsán. Azt gondolom egy evezős verseny nem csak egy megmérettetés, hanem egyfajta ünnep is.
Milyennek ítéled a MESZ és a klubok közötti kapcsolatot?
Egy szövetség akkor teszi jól a dolgát, ha szolgáltat és érti a klubok működési mechanizmusát. Elnökségem első évében meglátogattam az összes egyesületet, idén számos klub versenyen vettem részt, a párbeszédben, a folyamatos kommunikációban hiszek. Sportigazgatói funkciót vezettünk be, Szögi László olimpikon evezős sportigazgatónk személye garancia a közös nyelv megértésére.
Mire van a legnagyobb szüksége az egyesületeknek?
Jó versenyrendszerre, megfelelő támogatásra, és kiváló minőségű szolgáltatásra.
Mennyire megfelelő a versenyrendszer?
Ezt folyamatosan vizsgáljuk, ahogy a műhelytámogatás szisztémáját, és az egyéni ranglista bevezetésének lehetőségét is. Többször egyeztettünk már az egyéni ranglista bevezetéséről a klubokkal, a tervek finomhangolása zajlik. Reményeim szerint a 2025-ös szezonban már egy új alapokon nyugvó műhelytámogatási rendszert tudunk bevezetni.
A fiad révén az evezés mellett a kosárlabdára is van rálátásod, hiszen Botond korosztályos válogatott játékos. Mi az, amit átmentenél a kosaras közegből az evezésbe?
A kosárlabda is a szisztematikus, következetes és alázatos munkáról szól. A fiamnak napi két edzése van, emellett nappali egyetemre jár, hétvégén mérkőzések, modern környezetben szakedzők, erőnléti tréner, sportszakemberek segítik fejlődését.
Erre jól rímel, amit Alföldi Zoltán az Edzőbizottság tagja tapasztalt a MOB és a NOB Olympic Solidarity által támogatott amerikai egyetemi edző-továbbképzésén. Hatalmas elvárásoknak kell megfelelniük a növendékeknek az iskolában, és az egyetemi evezős klubban is…
És ami nagyon fontos: folyamatos a versenyhelyzet.
A MESZ stratégiája 2023-2032-es időszakra vonatkozik. Mivel lennél elégedett a 2032-ben a brisbane-i olimpia előtt?
Erős klubrendszerrel, jóval nagyobb sportolói létszámmal, olyan közeggel, amelyben megfér egymás mellett a szabadidős és a versenysport, továbbá erős egyetemi jelenléttel. Nagyon fontos célnak tartom, hogy 2032-ig nyolcasban is tudjunk kvalifikálni az olimpián, erre legutóbb 1980-ban volt példa. Egyáltalán nem lehetetlen kihívás, hisz Magyarország a 30-as években Európa egyik legerősebb evezős nemzete volt. Összefogással úgy érzem sikerülni fog.