Edzői életpálya modell, szakmai struktúra, olimpia kvóta – beszélgetés Pető Tiborral a MESZ elnökével

Pető Tibort a sportág kétszeres világbajnokát szeptemberben választották ismét a Magyar Evezős Szövetség élére. Az elnökségben Szántó Éva általános alelnökként a nemzetközi kapcsolatokért, a kommunikációért felel, Cseh Ottó a gazdasági alelnöki feladatokat látja el, míg Vanczák Gergely stratégia alelnökként segíti a MESZ munkáját. Elnökségen belül a szakmai kérdések koordinálását Pető Tibor látja el, aki felkérte Varga Tamást, hogy elnökségi tagként és világbajnokként segítse ebben munkáját. Az elnökségben még Deák Csaba, Herkules János, Kücsön Gyula, valamint Székely Balázs tevékenykedik.

Felmerült benned bármilyen kétely, mielőtt ismét elindultál az elnöki posztért?

Nem rejtettem véka alá, hogy a szakmával szívesen foglalkoznék, de nem ragaszkodtam ahhoz, hogy ezt elnökként folytassam. De, akikkel egyeztettem meggyőztek arról, hogy induljak és örülök annak, hogy a tagság többsége megtisztelt a bizalmával. Az elmúlt időszakban is óriási segítséget adtak az alelnökök és a MESZ főtitkára. Biztos vagyok abban, hogy ez a jövőben is így lesz.

Melyek azok a területek, amelyekkel elégedett vagy?

2017-ben az időközi elnökválasztást követően sikerült jól beilleszkednem a már meglévő elnökségbe. A legfontosabb feladatok már ki voltak jelölve, Dr. Bényi Szabolcs regnálása alatt megkaptuk a kormányzattól az egy milliárd forintos eszközfejlesztési támogatást, ennek felhasználása volt az elmúlt ciklus kiemelt feladata. Az egyesületekkel szorosan együttműködve, a megelégedésükre sikerült a forrást felhasználni. Bízom abban, hogy a következő években a tárgyi feltételek adottak lesznek sportág további fejlődéséhez. 2019-ben fontos és sikeres állomás volt a Masters Világbajnokság megrendezése.

Mi volt számodra az eddigi legnagyobb kihívás?

Mindig érdekes és nehéz kérdés az egyesületek és a szövetség érdekének összefűzése. Nem mindig könnyű beláttatni, hogy az élsport területén a MESZ nem a klubok összessége, hanem létezik egy válogatott, egy szövetségi, nemzeti érdek, amely nem minden esetben egyezik az egyesületekével.
Ez azért is bonyolult kérdés, mert kevés fiatal választja az edzői hivatást. Ha az edzőképzést és az edzői életpályát nem tudjuk vonzóvá tenni, akkor tíz éven belül edzőhiánnyal szembesülhetünk! Ez a legszűkebb keresztmetszet, ami gátja a sportág hazai fejlődésének.

Nyilván az edzői életpálya modell a ciklus egyik legfontosabb feladata…

Igen, legfontosabb feladatunk hogy legyenek fiatalok, akik perspektívát látnak az edzői pályában, motiváltak, elhivatottak, hajlandóak tanulni az idősebb generációktól, nyitottak az újra és készek áldozatot hozni versenyzőik, egyesületük és a válogatott sikerei érdekében. Így elérhető az, hogy elégedettek legyenek az egyesületek és emellett sikeres legyen a válogatott, a szövetség is. A versenysport mellett az egyetemi és szabadidősport fejlesztése is előrelépést jelenthet az edzői életpálya modell megvalósulásában.
Az is fontos, hogy olyan működési struktúra kialakításában segítsük a klubokat, amellyel az anyagi biztonságuk megalapozható. A legtöbb, jellemzően vidéki klub az elmúlt évtizedekben számíthatott önkormányzati támogatásra, ám ezek a források elapadtak. Meg kell találni az egyesületeknek azokat a forrásokat, amelyek biztossá tehetik anyagi helyzetüket. Sok esetben éppen az anyagi problémák miatt nincs meg a megfelelő menedzsment, ebben időlegesen segítséget kell nyújtanunk a klubjainknak.
Azt se felejtsük el, hogy egyelőre hiányzik a tokiói olimpiai kvóta és az a struktúra, amivel a szakma megnyugtatóan tud működni elnökség közvetlen beleszólása nélkül. Fontosnak tartom, hogy az elnökség a MESZ lehetőségeihez mérten mindent megadott a szakmának, az egyesületeknek mind szabadságban, mind pénzügyi forrásokban.
Lényeges, hogy a párizsi olimpia előtt a magyar csapat szerezzen kvótát már a kvalifikációs folyamat elején, az olimpiát megelőző év világbajnokságán és ne a pótkvalifikáció miatt kelljen izgulnunk.

Inkább egy irányba húznak a közös cél érdekében a klubok, vagy lehet tapasztalni az ellenkezőjét is?

A tisztújításkor volt egy jelzés. Jobban örültem volna, ha valós verseny alakul ki, hiszen a sportban ezt tanultuk meg. Ha valakit jobb teljesítményre akarok késztetni, akkor azt kritikával illetem és versenyre késztetem. Az elmúlt három évben sem éreztem, hogy az elnökségen belül széthúzás, vagy belső ellentét alakult volna ki, ezért is volt meglepő, ami történt. Az ember mindent értékel, bízik benne, hogy mindenből tanul, aztán előretekint és megy tovább.
Ugyanakkor az elnökségi alakuló ülésen tapasztalt egyhangú döntések azt mutatják, hogy jó a kezdet, ha ezt folytatni tudjuk, akkor sikeres négy év elé nézünk.
Célokat kell megfogalmaznunk és azokat közös munkával kell elérnünk, de az elmúlt időszakban a MESZ és a tagszervezetek inkább a tagadás irányába mentek át, mindig valami ellen szavaztak. A Dávid Imre elnöksége utáni időszakban a szövetségi kapitányok, az elnökök elég sűrűn váltakoztak. Igazán nagy probléma csak a pesterzsébeti telep kapcsán merült fel.
Ha a stratégia megvalósításával, majd annak mentén a szakmai munkával foglalkozunk, akkor az érdek közös.

A Csepelre tervezett evezős komplexummal mi lehet a helyzet a közeljövőben?

A budapesti evezős pálya kiemelt projekt, a megfelelő mederben halad, elemi érdekünk, hogy minden fórumon segítsük a megvalósulását és megnyugtassuk, meggyőzzük a fővárost vagy bármely kerületet, hogy erre a beruházásra igenis szükség van. Jól áll ez a fejlesztés és jó kezekben van.

A Velencei-tavi pálya kapcsán a közelmúltban röppent fel a hír, hogy a főváros helyett Sukorón valósul meg a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Nemzeti Sportakadémia. Erről azt hallani, hogy az evezősöket is szívesen látnák. Meg tudod ezt erősíteni? Hogy zajlanak az egyeztetések?

A sukorói fejlesztés is fontos kérdés. A Magyar Evezős Szövetségnek nagyon határozottan kell képviselnie saját és a Pro Rekreatione érdekeit, hogy megmaradjon a tavon az evezés egyik fontos bázisa, annak finanszírozása és a versenyhelyszín is.
Vannak, voltak egyeztetések, biztos vagyok abban, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amivel a kajak-kenu, az evezés és a vitorlázás is megtalálja a számítását a Velencei-tavon.