„Magabiztosabb vagyok, mint Rio előtt” - interjú Pétervári Molnár Bendegúzzal

Pétervári-Molnár Bendegúz nehéz éven van túl, de úgy érzi kijött a gödörből. A gyenge szezon után nem adja alább: a tokiói olimpián is rajthoz akar állni normálsúlyú egypárevezősben.

Mennyire volt számodra fárasztó az elmúlt szezon, mennyire tudtad kipihenni?
Nagyon fárasztó volt, de pihenésre nem nagyon jutott idő, hiszen nyakunkon az április, a pótkvalifikációs regatta! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a világbajnokságon hátráltató, vashiánnyal járó betegségem miatt szeptemberben voltam egy kis kényszerpihenőn. Sokat tanultam az elmúlt évemből.

Milyen tanulságokat vontál le?
Egyrészt kiderült melyik az az edzésmódszer, ami megfelelő. Rájöttünk, hogy az az irány, ami felé elindultunk nem működik. Másrészt elmaradtak a sorozatos laborvizsgálatok, márpedig hangsúlyt kell fektetnem rá, hogy időben észrevegyük, ha valami probléma van a szervezetemben.

Miben más az edzésmódszered?
Tavaly iszonyatos mennyiséget edzettem, főleg eveztem és bicikliztem, a kondi pedig elmaradozott. Vissza kell hoznom a kondicionális edzéseket, az alacsony intenzitású tréningeknek pedig magasabbnak kell lenniük. Kiderült Horvátországban, hogy az első néhány alkalommal, amikor gyorsabban megyek magasabb lesz a pulzusom, de hozzászokom és visszaesik a normális tartományba. Kell a feszített edzés és a partnerek!

Abból volt bőven, nem is akárkikkel edzettél együtt, a többi között a Sinkovics-fivérekkel...
Ezen a jövőben sem szeretnék változtatni.

Mi volt a szezon mélypontja?
Több is akadt… Az első a hazai válogató volt, amin hosszú idő után először kaptam ki. Aztán jött a linzi világbajnokság. Úgy éreztem jó formában vagyok, erősnek éreztem magam. A túledzés és a vashiány közbeszólt, ez pedig teljesen keresztülhúzta a számításaimat.

Mennyire volt könnyű döntés, hogy kizárólag egypárevezősben célzod meg az olimpiát?
Számomra ez soha nem volt kérdés. Nem gondolom, hogy csapatban, bárkivel eredményes tudnék lenni. Én egyedül az egypárevezősben hiszek.

Magadban mennyire hiszel? Azzal együtt, hogy a pótkvalifikációs terep nem ismeretlen számodra, hiszen négy éve a riói repülőjegyedet is Luzernben váltottad meg.
Rio előtt nagyon erős kétség volt bennem. Most ilyen nincs, sokkal magabiztosabb vagyok. Úgy készülök, hogy tudom én vagyok a leggyorsabb Magyarországon és, hogy ki fogok jutni az olimpiára.

Kik irányítják az edzéseidet?
Maradt a régi rendszer: Apuka (Molnár Zoltán - a szerk.) a főnök, de mindig is kooperáció volt közöttünk, mint ahogy most is. Együtt állítjuk össze az éves programomat, de természetesen az edzéstervet ő írja, ehhez én nem értek. Ebbe a rendszerbe esetenként becsatlakozik a horvátok edzője Nikola Bralić, vagy Robert Sens, a Magyar Evezős Szövetség szakmai igazgatója.

Hogyan tovább az év elején?
Dél-Franciaországban kezdem az edzőtáborok sorát, számomra ez állandó program év elején. Aztán itthon leszek egy hetet, majd a tervek szerint Olaszországban a leendő pótkvalifikációs ellenfelemmel, a finn Robert Vennel, a tavalyi plovdivi Világkupa bronzérmesével készülök. De az is lehet, hogy Robert Sens csoportjával utazok edzőtáborba, ez még nem dőlt el. Február közepén csatlakozom a magyar válogatotthoz a sabaudiai edzőtáborban és március végéig ott is maradok, majd Dunavarsányban zárom a felkészülést a pótkvalifikációs regattára.

Volt már ilyen nehézkes éved valaha?
Nem. Ez egy elég nagy próbatétel volt, de azt hiszem nagyon jól kijöttem belőle.