Életének 97. életévében elhunyt Sándor István

2018. január 5. hajnalán, 97. életévében, Torontóban, elhunyt Sándor István, a Danubius Nemzeti Hajós Egylet tiszteletbeli tagja, az FTC örökös bajnoka, tizennyolcszoros felnőtt magyar bajnok, aki egyedüliként a férfiak között egypárevezőstől a nyolcasig minden versenyszámban győzni tudott.

2016. június 8.-án, kilencvenötödik születésnapját ünnepelte a magyar evezés egyedülállóan eredményes személyisége, Sándor (Stadler) István. A Magyar Evezős Szövetség és a DNHE közösen szerette volna köszönteni az 1969 óta külföldön – az Egyesült Államokban, majd Kanadában – élő sportembert, itthon, a Margitszigeten, az „Európa Házban”, vagyis ugyanott, ahol 1937. május 3-án először ült hajóba az egykori Hungária Evezős Egylet csónakházából vízre szállva. Sajnos az a júniusi köszöntés, közös ünneplés elmaradt, mert Sándor „Pista” sporttársunk pár napos váratlan kórházi tartózkodást követően nem tudta vállalni a hosszú repülőúttal való megterhelést, de a nevére szóló igazolványt a DNHE tiszteletbeli taggá válásáról, és a Szent Koronával díszített magyar válogatott evezős mellényt nagy örömmel fogadta, utóbbit büszkén viselte.
A kiváló evezős 1942-ben a hazai és nemzetközi vizeken is veretlen maradt, a II. világháború azonban évekre visszavetette pályafutását, de 1949-ben már Főiskolai Világbajnok lett négyesben. Az 1952-es Olimpián, Helsinkiben, nyolcasban állt rajthoz, de a reményeik már az előfutamban szertefoszlottak, mert a minimum 93 kilogramm helyett a magyar hajó 143-at nyomott. „Ennyivel azért nem voltunk jobbak a többieknél..." - idézte fel emlékeit Sándor István. Az ötös döntőből egy hellyel kiszorult a magyar egység a reményfutamban.
Az FTC örökös bajnoka sikeres pályafutásáról, kalandos életéről és megpróbáltatásairól szívesen és színesen mesélt mindig hallgatóságának. Ilyen volt például, amikor 1953-ban a koppenhágai EB-re menet már a vonatról szedték le négyesüket (Sándor István, Kovács Csaba, Riheczky Rezső, Márton László). Ennek oka az volt, hogy a „hatóság” egy táviratból megtudta, hogy Machán Tibor a Szabad Európa Rádió bemondója, korábbi „Hungáriás” evezős edző, sportriporter, hírolvasó szerzett nekik jó hajót a verseny idejére. Bizonyos „trükköket”, ötleteket a külföldi versenyeken lesték el (pl. kocsisín meghosszabbítása, vagy hátul való „lefekvés” elhagyása a mozgásból). Ekkoriban a hajóállítás két dologból állt: a lapátbőrözést aláékelték a dőlésszög megváltoztatására, a villa magasságát pedig alátéttel tudták emelni/csökkenteni. A „speciális” ruházatot a dupla fenekű gyapjúnadrág jelentette. Derékmelegítő akkor is volt, de nem mindenki hordott. Az ülés által okozott furunkulusok ellen „seggvíznek” csúfolt fertőtlenítő folyadékkal védekeztek, illetve azzal kezelték. 1955. januártól indult az EVEZÉS című lap, melyet Zágoni Ferenccel együtt alapított a New York kávéházban, és két évig szerkesztett. Cikkekkel Dilinger Alfréd Angliából segített, onnan küldött nemzetközi evezős híreket. Az OTSB-től (Országos Testnevelési és Sportbizottság) nem jött támogatás. 1956 elején az állandó hajórakodási nehézségek miatt csapattársaival, barátaival, Ütő Gézával és Kovács Csabával kitalálták és megszerkesztették az első magyar hajószállítót egy IFA platójára szerelve. 12 hajó fért rá, plusz 3 hordó a benzinnek.

1957-ben Duisburgban FISA versenybíró vizsgát tett. 1959 és 1969 között „nem engedték az evezés közelébe”. 1969-ben kivándorolt Nyugatra. 1969 és 1982 között New Yorkban élt, majd 1982-ben költözött Torontóba. Attól kezdve az Argonaut Rowing Club-ban evezett és dolgozott, guruló üléseket készített. Tanított is, az alapoktól kezdte: az evezős csapást magyarázta a gyerekeknek, mert szerinte sokak hajója azért nem fut, mert nem értik, hogy mitől halad a hajó. 1991-ben örökös tiszteletbeli taggá választották kinti klubjában. 1983-ban indult először veterán versenyen Torontóban, ahol egypárevezősben győzött. 1991-ben a Miamiban rendezett FISA veterán VB-n szintén győzött 1x-ben, és kétpárevezősben is (csapattársa Harmath Zoltán volt). 1998-ban Portland Oregonban, az „Öregek Olimpiáján” 1x-ben, 2x-ben (Emődy Sándorral), valamint 4x mix-ben (Emődy Sándorral, Hajós Hollanda Évával és Stresszer Máriával) szintén diadalmaskodott. 2001-ben Montreálban, a FISA veterán VB-n 1x-ben győzött, 2x-ben Harmath-tal másodikak lettek.
„Sándor Pista egy igazi harcos és jó barát is volt egy személyben” – hangsúlyozta egy korábbi nyilatkozatában az 1948-as, londoni olimpián kormányos kettesben bronzérmet szerzett Zsitnik Béla. Sándor István, amelyik évben csak tehette Magyarországra látogatott, találkozott egykori csapattársaival, barátaival, hölgyevezős ismerőseivel, nagyokat beszélgettek, és elmondása szerint „mindig jobb állapotban ment vissza Kanadába, mint, ahogy érkezett”. A 2016-os ünnepléssel egybekötött utazást orvosi „utasításra” sajnos már nem tudta vállalni, de a baráti beszélgetések nem szűntek… mostanáig.

Gyászoljuk mindannyian a DNHE és az egész evezős társadalom nevében, mély részvéttel osztozunk a család fájdalmában!

Budapest, 2018. január 6.

Forrás: a 90. születésnapját ünneplő Sándor István MTI-nek adott nyilatkozata, mob.hu/ Jochapress, Kisfaludi Júlia, a MESZ Hagyományőrző Bizottság Vezetőjének vele készült beszélgetésének jegyzetei. A képeket Sándor István bocsájtotta korábban a MESZ sporttörténeti gyűjtemény rendelkezésére.

Képek: A kétevezősben az egyes (1944), a négyesben a hármas helyen (1947) ül. Az 1957-es kép az FTC Latorca utcai telepén készült, középen ül ő, jobbján Hortobágyi Miklós, balján Takács János (Dzseki). Az 1984-es fotó a Robinson folyón készült, az Argonaut RC mezében, az 1990-es torontói otthonában.

Hír kategóriák: