In Memoriam dr. Marik Miklós (Szolnok, 1904. április 16. – Budapest, 1994. január 28.)

Versenyevezős, sebész egyetemi magántanár -- Aki nem csak a műtőasztalon mentett életet...!

Az őserővel megáldott,  jókötésű fiatalembert  a margitszigeti uszodából hívták evezni a szomszédos Pannónia Evezős Clubba, ahol – elmondása szerint – dr. Kirchknopf Ferenctől tanult meg vizet fogni.
Marik Miklós 1926-ban tagja volt a „Három Város”  Bécs–Berlin–Budapest evezős versenyen győztes magyar kormányos négyesnek.A Pannónia Evezős Club színeiben 1926-ban nyolcasban, 1927-ben pedig kormányos négyesben nyert magyar bajnokságot. Mindkét hajóban dr. Török Zoltán volt a vezérevezős, nyolcasban Marik Miklós evezett mögötte, a hetes helyen. Versenyevezős pályafutása befejezése után, többet nem ült evezős hajóba, mint mondta, „mert a versenyevezés az igazi!”
Tanulmányai során az orvosi hívatást választotta. A diploma megszerzését követően 1928–1929 között pathológiai tanulmányokat folytatott, majd 1929-től a budapesti Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikáján tanársegéd, adjunktus, 1943-tól pedig egyetemi magántanár volt Tudományos tevékenységének középpontjában a gyomor és a vastagbél betegségeinek sebészi kezelése állt.
1933. május 6-án kötött házasságot Tömöry Saroltával (1910–2004). Házasságukból hét gyermek született: hat fiú és egy lány.Klinikai orvoskollegája, dr. Rigler András mesélte évtizedekkel ezelőtt, hogy a klinikus pályatársak kedvesen szurkoltak Miklósnak családja gyarapodásakor: „Negyedik fiú, ötödik fiú, hatodik fiú...   Miklós! Még összejön a nyolcas!”  A hetedik gyermek viszont leány lett. Erre Marik Miklós azt mondta: „Jó lesz abbahagyni, mert most már a lányok következnek!” (Abban az időben, evezős versenyen még nem volt  mix nyolcas…)

1945–47 között a Sebészeti Klinika megbízott vezetője volt. 1948 Karácsonyán politikai okokból eltávolították állásából. Egyik napról a másikra a portás e szavakkal fogadta: „Ne haragudjon Tanár Úr! Nem engedhetem be!”. Ezután, egy ideig állandó munkahely nélkül, közkórházban alkalomszerűen, vendégorvosként műtött (Budapest VII. ker., Fővárosi Fasori Szanatórium, II. ker. Széher úti Szent Ferenc Kórház), majd a Csepeli SzTK-ban dolgozott.
1951-től hat éven át Cegléd Város Kórházának sebész főorvosa volt.Családja Budán élt, gyermekei iskolai tanulmányaikat végezték, a családfő pedig Ceglédre ingázott, hétfő reggeltől szombat délutánig. De ezekben az években is, minden vasárnap a Pasaréti Ferences Templomban, a reggel 8 órakor kezdődő szentmisén láthattuk, ahol  családjával a szokott helyen, egy egész hosszú padot megtöltöttek.
A ceglédiek ma is emlékeznek dr. Marik Miklósra. Néhány éve, nemzetközi birkózóversenyre látogatva, Szombathely belvárosában sétálva, ceglédi sportolók csoportjával találkoztunk. Bemutatkozás után, Cegléd kapcsán dr. Marik Miklós nevét említettem. A ceglédi edző, hálás büszkeséggel azonnal mondta: „Ő műtötte az öregapámat! Ő Tanár volt!
1956. szeptember 1-től 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig, dr. Marik Miklós már Budapesten, a VII. kerületi Korányi Sándor és Frigyes Kórház osztályvezető sebész főorvosa volt.

Dr. Marik Miklós a második világháború idején, a vészkorszakban igaz emberségről és nagy bátorságról tett bizonyságot: üldözötteknek adott menedéket!A Klinika épületében – többek között –várandós kismamát rejtett. Budán, Lepke utcai családi házában feleségével, Sarolta asszonnyal közösen, pedig német kisasszonynak álcázva, egy üldözöttet bújtatott. Pártfogoltjaik szerencsésen megmenekültek!Abban az időben, hívatlan látogatók jelentek meg a Klinikán, hogy elvigyék az egyik fiatal orvost, származása alapján. Dr. Marik Miklós keményen kiállt beosztott munkatársa mellett: „Szó se lehet róla! A legjobb segítőtársam!” - és „kitette” a látogatókat!

Marik Tanár Úr (ahogy a betegek nevezték) halála után, posztumusz részesült méltó elismerésben. A holocaust mártírjai és hősei emlékére alapított JAD VASEM Intézet „VILÁG IGAZA” jelölőbizottsága 1994. szeptember 29-én tartott ülésén a beterjesztett tanúbizonyságok alapján úgy határozott, hogy kitünteti dr. Marik Miklóst, aki Európában a holocaust idején saját élete kockáztatásával üldözött zsidó embereket mentett meg. E cselekedetéért a Bizottság, Számára a „Világ Igaza” emlékérmet ítélte oda, neve örök időkre felvésetett a Jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Igazak kertjében álló emlékfalára.

A sebész szakma (Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar 1. sz.. Sebészeti Klinika) 2005. október 13-án tudományos emlékülésen emlékezett Marik Miklós életére és munkásságára.
Az egykori bajnok versenyevezős, sebész egyetemi magántanár, aki nem csak a műtőasztalon mentett életet, példás, hitvalló életet élt, Cum Deo Pro Patria!
 
Emlékét az evezősök is kegyelettel megőrzik.

Halálakor, a Pasaréti Ferences Templomban tartott gyász-szertartáson a Magyar Evezős Szövetséget dr. Harmath Zoltán és Kammermayer Oszkár képviselték, akik a megemlékezés virágai mellé elhelyezték az evezősök tiszteletét kifejező, kisméretű evezős lapátot.Hamvait a Zugligeti Szent Család Plébánia templom urnatemetőjében helyezték végső nyugalomra.

Budapest, 2009. december                                            

                                                                                                                    Wagner Mihály