Birly István: Csolnak-út Rotterdamtól Pestig

2009 augusztusában páratlan kinccsel gazdagodott Gyűjteményünk! Birly István: Csolnak-út Rotterdamtól Pestig című, 1863-ban a Landerer és Heckenastnál nyomtatott könyve sporttörténeti jelentőségű, mint ahogy a benne leírt evezősút maga is.

A gyűjteményünknek ajándékozott példány hiánytalan, ami azért nagy szó, mert sok esetben a könyvből kivágott képeket mint önállónyomatokat értékesítették, ezáltal a kötetek csonkává váltak. A mi példányunk további értéke, hogy első lapján a bal fölső sarokban kézírással a „Birly Ernestin. 1889” bejegyzés olvasható, vagyis a kötet a szerző családjának könyvtárából származik.

A könyv 24×30 cm méretű, kék vászonborítású (mely meglehetősen kifakult), elő- és hátoldalán is benyomott, aranyszínű növénymintás keret díszíti, az előoldal közepén a cím ugyancsak aranyozott, mélynyomott betűkkel. A könyv – az első borítótábla belső oldalára ragasztott pici címke tanúsága szerint - Boldog Lajos könyvkötőnél készült Pesten; a ragasztás elengedett, a 8. és a 9. oldal között szétesett. Gerincén, ahol a kék vászon már szinte szürkére sötétedett, az egykor aranyozott, ma már alig kivehető szöveg: „Birly és Rosti csolnakutazása”.

A könyvet a szerző saját litográfiái (kőnyomatai) illusztrálják, melyeket Lipcsében nyomtak. Kivéve a címlapot, melynek megrajzolására a művész a fiatal, de akkor már neves Lotz Károlyt kérte fel. A szöveget iniciálék díszítik, klasszikusoktól (Dante, Byron, Schiller, Heine) vett idézetek tarkítják. A szerző „Barátomnak és utitársomnak Rosti Pálnak a kedélyesen együtt töltött jó s rosz napok emlékéül ajánlva” írta meg és adta ki művét, melyet Siklóssy László: A magyar sport ezer éve II. kötetében (Budapest, 1929. 245–258.) részletesen bemutat. Ezt megismételni fölösleges, én itt most néhány részlettel és a Siklóssy által nem reprodukált képekkel egészítem ki.

A bevezetőben megtudjuk, milyen hajóval vágtak neki a lehetetlennek tartott utazásnak.
„Mindenekelőtt tehát szemügyünk volt ily alkotásu hajót szerezni, és ezt Richmondban William Wheeler hajó-épitésznél fel is találtuk. Hossza 22 láb, szélessége 3 láb 2 hüvelyk, vékony norvégi fenyő-deszkákból épülve s két ember erejének megfelelő, mert egész felszerelésével, evezők és vitorlákkal együtt csak két mázsát nyom. Közepén két pár „outrigger”-e van, hogy a benn ülő két ember mindegyik két evezövel egyszerre dolgozhassék. Minthogy, a csendes richmondi vizre lévén készitve, oldalai igen alacsonyak voltak, mi pedig széles, habos vizeken járni kénytelenittettünk, söt vitorlát is kivántunk használni, oldalait négy ujjnyival magasabbra emeltettük, kivágatván az „outrigger”-ek helyeit, de oly módon, hogy vitorlázásnál befelé hajtva az említett evező-támaszakat, ezen nyilások beléillesztett deszkácskákkal bezárathassanak; hogy pedig oldalszél vitorlázásnál oly könnyen fel ne forgatathassék, és a hajó közel járván a szélbe, irányából ki ne nyomassék, egy két hüvelyknyi „keel”-t erősitettünk talpához. - Végre Ellidának kereszteltük.”

Birly illusztrációin prímán látható a hajópalánk és a lapáttámasz.; az is jól kivehető, hogy mikor eveztek az autriggert használva - lásd a megérkezésükről szóló képet.
Az útleírás első fejezetében élményleírást olvashatunk az 1862. évi Henley-regattáról, de ezen túlmenően is kultúrtörténeti csemege. Szó van benne az akadékoskodó hivataloktól kezdve a holland szekéren és a porosz vámon át a német kocsmákig, a Rajna-Majna-csatornákon átélt viszontagságokig.
Az utat megtett két - 32 és 38 éves - férfi az akkori magyar evezőssport társadalmának jellegzetes képviselői. Mindketten főúri család tagjai, akik - nekünk nem mellesleg - hazánkban az evezés megalapozásában sokat tevékenykedtek. Szabad szellemű, testre és szellemre egyaránt kiterjedő kiváló nevelésben részesültek, a szabadságharc bukása után néhány évig külföldön is éltek.
Birly István (1824-?) nagybilicei Birly Flórián pesti egyetemi orvostanár fia volt. Evezős körökben a Nemzeti Hajós Egylet tagjaként a Neptun becenevet kapta. 1866-ban újabb, az evezésről, kormányzásról, vitorlázásról szóló könyvet írt A csolnakászat, különös tekintettel a versenyevezésre címmel.

Rosti Pál (1830–1874) barkóczi Rosti Albertnek, Békés megye alispánjának volt a fia. A mágnásifjú 1861-ben alapító tagja volt a Budapesti Hajós Egyletnek, melynek április 20-i alakuló közgyűlésén „tollvivő-pénztárnokká” választották; 1864-ben Pakson megalapította a - sajnos, csak nagyon rövid életű - Tolna Megyei Hajósegyletet.

És végül néhány szó még a hajóról! A Rosti Pál tulajdonában lévő Ellida 1863-ban Richard Wagner zeneszerzőt (aki ekkor tartózkodott először Pesten s a zenei próbák után nagyobb sétákat tett vagy csónakkal átment a Margitszigetre) szállította biztonságosan partra egy késő esti viharban. Az Ellidát Rosti Páltól unokaöccse, báró Eötvös Loránd örökölte meg, aki 1872–1887 között szintén a Nemzeti Hajós Egylet tagja volt, s aki 1888-ban a hajót az Egyletnek ajándékozta.

Kisfaludi Júlia
Budapest, 2009. szeptember
 

Taxonomy upgrade extras: