A magyar evezősök Rákóczi-serlege

Immáron hetedik éve, hogy a MESZ tavaszi közgyűlésén az éves pontversenyben győztes klub képviselője egy hatalmas ezüstserleget vehet át. Igaz, csak egy fényképfelvétel erejéig, s haza, a klubba csak a serlegről készült keretezett fotót viheti. Ily' módon nem sokan vehették kézbe ezt a kincset, kevesen tudhatják, valójában mit mesél múltunkról.

Többhónapos nyomozásom első fejezete arról szólt, mit árul el a tárgy magáról.
A 48 cm magas serleg ezüstből készült, amit a fenekébe ütött fémjel tanúsít. Egész felületét beborítják a hátoldalról domborítással kialakított díszek. A főmotívum három szakállas férfi ovális alakú keretbe foglalt mellképe; a fennmaradó felületet növényminták töltik ki. Mindhárom képet latin nyelvű körirat keretezi, középen fölül egy évszámmal, a mellkép alatt pedig egy ugyancsak latin nyelvű idézettel.

3. kép: NICOLAUS FÖLDVÁRY, S(ACRAE) C(AESAREAE) R(EGIAEQUE) M(AIESTATIS) HUNGARORUM ET CROATORUM COLONELLUS 1649 - Földváry Miklós, Ő Szent Császári és Királyi Felségének magyar és horvát ezredese
VIRIBUS ET CONSILIO - Erővel és ésszel

4. kép: FRANCISCUS VESELENI COMES PERPET(UUS) IN MURAN S(ACRAE) C(AESAREAE) R(EGIAEQUE) M(AIESTATIS) C(ONSILIARIUS) CAM(ERARIUS) HUNG(ARIAE) SUP(REMUS) GEN(ERALIS) 1646 - Wesselényi Ferenc, Murány örökös grófja, Ő Szent Császári és Királyi Felségének kamarai tanácsosa, Magyarország főgenerálisa
VIVA LAGUERRA ET LA MAESTA DI FERDI(NANDO) - Éljen a háború és Őfelsége Ferdinánd

5. kép: STEPHANUS MISKEI PRAESIDY NEOGRADIENSIS SUPREMUS CAPITANEUS 1650 - Miskei István, a nógrádi hadak főkapitánya
NEC FORTIUM BELLUM - Nem a hősök a harcban

(Ez utóbbi kiragadott részlet, Préd. 9, 11: "Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindenek az időtől és a körülményektől függenek.")

Az ábrázolások mindegyike Elias Wideman 1652-ben Bécsben kiadott, Icones illustrium heroum Hungariae (Hírneves magyarok arcképcsarnoka) című könyvében megjelent metszetek alapján készült, azoknak ötvös műtárgyra való átmásolása (Wesselényi esetében még tükörképe is).

Dr. Békési Éva, az Iparművészeti Múzeum művészettörténészének szakvéleménye szerint a serleg historizáló stílusban készült, a középkori ivópoharak alakját, arányait megtartó, de azoknál jóval nagyobb méretű darab. A talpán található ötvösjegyek ún. fiktív jegyek, ami azt jelenti, hogy jegykönyvekben nem található meg feloldásuk, vagyis a tárgy - minden valószínűség szerint - a céhek megszűnése utáni időben készült. Egyelőre nem lehet meghatározni, mely országban. Annyi azonban bizonyos, hogy most is eredeti alakját, állapotát mutatja, sérülés nem érte, javítás vagy átalakítás jeleit nem találni rajta. Művészettörténeti szempontból teljesen megfelel annak a készítési időnek, amit a peremén, a külső oldalon olvasható felirat állít: "A Magyar Evezős-Egyletek Országos Szövetségének örökös vándordíja. Megnyerte a Maros Aradi Evezős Egylet az alapítás évében 1897".

Nem valószínű azonban, hogy a tárgy megrendelésre, kifejezetten díjazási célra készült, a gazdag díszítés ugyanis szinte az egész serlegtestet beborítja. Sokkal valószínűbb, hogy az evezős szövetség egy kész darabot vásárolt díjazási céllal, s a serleget elnyerő klubok a kevés szabad felületet felhasználták győzelmük megörökítésére. A serleg sportteljesítmény díjazására való kiválasztása mindezek ellenére tudatosnak látszik! A három történelmi személyiség képe alatti eredeti idézet jelmondatként, sportolók, versenyzők számára célkitűzésként is értelmezhető - s nyilván ez is volt a szándék. Ugyanakkor Wesselényi ábrázolásának eredeti jelmondatát (QUOD EST FACIENDUM, NON EST PROCRASTINANDUM - Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra) az ötvös megváltoztatta; ez pedig így távol áll a sporttól, s sportszellemtől.

A tárgyról magáról annyi olvasható még le a kicsi, díszítésmentes felületekre utólag gravírozott feliratokból, hogy 1900-ban a Szegedi Csónakázó Egylet, 1901-ben a Nemzeti Hajós Egylet, 1902-ben, 1907 és 1909 között a Pannonia, 1905-ben a Duna Budapesti Evezős Egylet, 1912-ben és 1914-ben a Sirály Evezős Egylet és 1925-ben a Váci Sport Egylet nyerte el. De hogy milyen versenyen, milyen teljesítménnyel - az már csak az írott forrásokban való kutatásból derül ki. Előre bocsátom, hogy a díjalapításról szóló dokumentumot - eddig - nem sikerült találni, tehát a célról, az okról csak feltételezésekbe lehetne bocsátkozni.

Egyesületi évkönyvek, szövetségi jelentések, versenykiírások és a korabeli sportlapok áttanulmányozásával az alábbi történet bontakozik ki.

A vándordíjat a Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetsége (a Magyar Evezős Szövetség korábbi elnevezése) alapította. A fönt idézett serlegfeliraton túl a versenykiírások ezt az alábbi módon erősítik meg: "Négyevezős verseny, Országos Szövetségi vándordíjért. Nyílt verseny, legjobb hajókban, kormányossal. Örökös vándordíj, alapította a MEEOSZ 1897-ben. E díjat a győztes egylet csak 1 évre nyeri meg, s a szövetség következő évi versenyén védeni tartozik." (Herkules 1898, 102-103.o.) "A Tiszai Regatta Szövetség részére 1897-ben alapította a MEEOSZ." (MEEOSZ jelentés 1914., 22. o.) Vagyis az 1889-ben megalakult Tiszai Regatta Szövetség évente megrendezésre kerülő versenyén a senior férfi kormányos négyes díjazására hozták létre. Nem minden eredményt örökítettek meg a serlegen. Az első három évben a Maros Aradi Evezős Egylet azonos - Schoór Lajos, Jankó Imre, Laczay Gyula, Vannay Gyula, korm. Gurányi Pál ill. Jegesi Károly - összeállítású csapata birtokolta a trófeát.

Több mint 40 éves története során legtöbbször, kilencszer a Pannonia EC nyerte el; háromszor vihette haza 1-1 évre őrizni a Szegedi Csónakázó Egylet, kétszer a Vác, a Sirály és a Nemzeti HE, egyszer a Duna, a Hungária és az Újpest. E fölsorolásból - röpke fejszámolással - mindjárt érzékelhető az a tény, hogy nem minden évben rendezték meg a versenyt: 1903, 1904, 1906, 1913, 1915-20 és 1930-1934 években bizonyítottan nem. 1928-ban és 1936-ban, ill. 1939-1944 közötti időszakban az általam fellelhető forrásokban semmilyen adat nincsen a versenyről, ezzel a serleggel díjazott versenyszámról, tehát csak feltételezhető, hogy meg sem rendezték.

Feltűnően sokszor (12) csak egy csapat evezte végig a pályát, korabeli szóhasználattal "row-ower"-ben. 1930-ban pedig a kevés nevezés miatt maradt el a kiírt szegedi verseny. "Elmarad a Szegedi Regatta. Augusztus 3-ra volt kiírva, de 8 versenyszámból ötre csak 1-1 nevezés érkezett, valóságos bojkott, a regatta komolysága veszélybe került." (Nemzeti Sport - továbbiakban NS - 1930. júl. 23. 10. o.) Az is előfordult, hogy több nevezés érkezett, a versenyt mégis egyedül húzta végig a csapat, 1927-ben pl. a Szegedi Cs. E. villatörés miatt nem tudott rajthoz állni (NS 1927. júl. 18. 12. o.).

Egy óvás is tarkítja történetét: 1924-ben a Nemzeti HE nem nevezett, versenyen kívül indult, ám "...a versenyre kitűzött Rákóczi-serleget a Nemzetinek adták ki, ami ellen a Maros óvással élt." (NS 1924. szept. 15. 12. o. Sajnos, a továbbiakban nem tértek vissza az óvás eredményére!).

A NS 1929. évi június 5-i számából (16. o.) közvetetten megtudjuk, hogy 1928-ban megszűnt a Tiszai Regatta Szövetség. A 16. oldalon arról olvasni, hogy megalakult a MESZ Tiszai Kerülete a Szegedi Cs. E., a "Tisza" Szegedi EE, a Szegedi EC, és a Szegedi Regatta Egylet tagságával. "Ez a kerület a múlt évben megszüntetett Tiszai Regatta Szövetség feladatát fogja teljesíteni." A verseny megmaradt, de jelentősége, rangja alaposan lecsökkent. A Tiszai Regatta Szövetség két kivétellel - 1905-ben és 1911-ben Szolnokon - Szegeden rendezte versenyét. 1935-től kezdve azt látjuk, hogy a verseny, melyen el lehet nyerni, már nem önálló, hanem a vidékbajnoksággal együtt bonyolítják le. 1935-ben Újpesten, 1937-ben Szolnokon, 1938-ban Győrben dőlt el a serleg sorsa. Ekkor, 1938-ban van az utolsó adatunk a versenyről, s az azon elnyert serlegről.

A serleg történetének kutatásában fontos adat azonban, hogy fényképét megtalálni A Magyar Evezős Szövetség 50 éve (Budapest, 1943) c. kiadvány 85. oldalán, "Rákóczi-serleg" megnevezéssel. Vagyis 1943-ban megvolt a serleg! Mikor és miért keresztelték el erre a névre a serleget - merül föl a kérdés. Először 1912-ben a Sirály Evezős Egylet 1912. évről szóló Jelentésében (13. o.) találkozunk a kifejezéssel: "Az egylet tulajdonában lévő díjak, vándordíjak - 2. Ezüst Rákóczi-serleg, Senior négyes, Szeged, Örökös vándordíj." 1914-ből minden kétséget kizáró adat van a serleg és az új elnevezés azonosságára: "A Tiszai Regatta Szövetség Rákóczi-serleg díja. Négyevezős verseny. A Tiszai Regatta Szövetség részére 1897-ben alapította a MEEOSZ. ... Védi: Sirály E. E." (MEEOSZ Jelentés 1914. 22., 24. o.) Ezek azonban nem adnak választ kérdésünkre.

Közelebb visznek bennünket talán a serlegen ábrázolt személyek. Mindannyian kortársai voltak II. Rákóczi Györgynek (1621-1660), aki 1648-1660 között Erdély fejedelme volt, és I. Rákóczi Ferencnek (1645-1676), aki 1670-ben ÉK-Magyarország területén fegyveres felkelést kezdeményezett. Miközben más főnemesek Wesselényi Ferenccel az élen - a méltatlan feltételekkel megkötött 1664. évi vasvári béke elleni tiltakozásul - különbékére törekedtek a törökkel, Erdély és a királyi Magyarország szövetségre lépésével. (A Wesselényi-féle összeesküvés névvel közismertté vált szervezkedés ürügyet szolgáltatott a Habsburgoknak a magyar alkotmányosság felfüggesztésére. Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és Nádasdy Ferenc letartóztatása, majd kivégzése hírére Rákóczi Ferenc leállította a harcokat, de életét csak hatalmas váltságdíjjal mentette meg édesanyja, Báthori Zsófia.).

Ám szembeszökő a dátum - 1912 - amikor először illetik ezzel a névvel a serleget. Azonnal fölébred a gyanú az emberben, hogy 1911-ben volt a II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) vezette szabadságharc 1711. évi bukásának 200. évfordulója! Lehet, hogy ebben rejlik a magyarázat?

Az Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatványtárában található egy 3 oldalas, Kassán kinyomtatott brossúra Alapítólevél a Kassai Atletikai Club "Rákóczi serleg" örökös vándordíjának szabályzata címmel. Ez azt tartalmazza, hogy a klub 1911. április 2-án megtartott közgyűlésén "nagyfejedelmünk tiszteletére" Rákóczi-serleg elnevezéssel 1200 korona értékű örökös vándordíjat alapított "az ún. Rákóczi-vármegyék (Trencsén, Turócz, Árva, Zólyom, Nyitra, Liptó, Gömör, Nógrád, Borsod, Szepes, Sáros, Abaujtorna, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Hajdu és Szabolcs) területén működő és az MLSz kötelékébe tartozó testedző egyesületeknek labdarúgó csapatai" számára.

Ennek fényében (addig is, míg akár ez, akár az ellenkezője be nem bizonyosodik) logikusnak tűnik tehát az a feltételezés, hogy serlegünket 1911-ben a nagy évforduló évében - akár a labdarúgók frissen alapított Rákóczi-serlegéhez csatlakozva, akár attól teljesen független gesztusként - II. Rákóczi Ferenc tiszteletére keresztelte el a Tiszai Regatta Szövetség.

Az 1943. évi fényképmegjelenés egyben az utolsó adatunk is a serlegről. A rákövetkező évben már új tiszteletdíjért versenyeznek a felnőtt élvonalbeli férfievezősök: "1944. júl. 9. Szegeden a MESZ Dél vidéki, egyben Vidéki Evezős Bajnoksága és Szent László Kupa versenye; 5. versenyszám Mo. vidéki korm. négyes bajnoksága, Erdélyi-serleg. Alapította a MESZ Erdély visszatérésének emlékére 1943-ban; vidéki egyesületeknek." (MESZ 1944. évi versenykiírás, 8. o.)

A második világháború utáni újrakezdésről szóló MESZ beszámolóban, a lassan újrainduló versenyek kiírásában már szó nincs a szegedi versenyről vagy erről a serlegről. Hogy mi lehetett a sorsa, arra előkerülésének pontos körülményeiből következtethetnénk - erre azonban ma már csak hiányosan emlékeznek az érintettek.

A tárgyat 2000-ben egy felújításra szánt ház pincéjében találták, kályhacsövek között. Már soha nem fogjuk megtudni, hogy valaki szándékosan rejtette-e el. Mindenesetre 57 évi rejtőzködés után Mitnyan György akkori XII. kerületi polgármester, egykori evezős sporttársunk közvetítésével került először a Danubius Nemzeti Hajós Egylethez. 2001-ben az egylet képviseletében Szántóné Domonkos Anna átadta a Magyar Evezős Szövetségnek, hogy újra a magyar evezősök teljesítményét jutalmazza - magasabb szinten! Már nem egy versenyszám elsőként való leevezéséért, hanem egy klub egész évi összesített eredményéért érhet valakit a megtiszteltetés, hogy kézbe veheti a magyar evezősök 111 éves Rákóczi-serlegét.

Kisfaludi Júlia

Taxonomy upgrade extras: