150 éve alakult meg a Buda-Pesti Hajós Egylet

150 évvel ez előtt alakult meg a Buda-Pesti Hajós Egylet, sportágunk korai történetének jellegzetes alakulata. Hivatalos születésnapja 1861. április 20., alapítása – nem is titkoltan – egyfajta tüntetés, demonstráció volt az 1860. április 7-én elhunyt gróf Széchenyi István emlékére, a neve által fémjelzett politika tiszteletére. Az egylet alapszabálya kimondja, hogy az egylet egy hajója mindenkor a gróf nevét kell, viselje.

A Buda-Pesti Hajós Egylet is, csakúgy, mint Széchenyi István magáncsónakdája – a mágnások csoportosulása volt. Az 1864-ben megjelentett tagnévsor száz tagjának több mint a fele herceg, gróf vagy báró! Tagjai közül sokan a magyar társadalmi, tudományos és közélet kiemelkedő személyiségei. Első ismert választmánya és tisztikara szinte kizárólag a főurak köréből került ki:
Gróf Waldstein János elnök, gróf Széchenyi Béla igazgató, Rosti Pál pénztárnok és titkár, gróf Andrássy Alfréd, Beniczky Ferenc, Ebner Ede, gróf Festetich Béla, gróf Festetich Gyula, gróf Károlyi Gyula, gróf Károlyi Viktor, gróf Pálffy Pál, Semsey Lajos, gróf Széchenyi Gyula, gróf Széchenyi Ödön és báró Vécsey József választmányi tagok

A Buda-Pesti Hajós Egylet tagjai nem elsősorban versenyzők voltak, hanem számukra az úri társasági érintkezés egyik színtere volt az egylet. Hétköznapi evezéseik rövid ideig tartó vízre szállások voltak, amelyre rendszerint evezni nem tudó barátokat hívtak, sokszor hölgyeket is. A mágnások anyagi lehetőségei azonban extra hosszúságú, többnapos „teljesítménytúrákat” is megengedtek. Ezek közül a leghíresebb – nem utolsó sorban azért, mert irodalmi-művészeti alkotással felérő beszámoló maradt fenn róla – Birly István és Rosti Pál útja 1862-ben. Birly István: Csolnak-út Rotterdamtól Pestig című, 1863-ban a Landerer és Heckenastnál nyomtatott könyve sporttörténeti jelentőségű. (Részletesen lásd egy korábbi írást e honlapon!)

A távevezés, a túrázás mellett a versengés, a versenyzés is hamarosan szerepet kapott a Buda-Pesti Hajós Egylet életében, mert az 1860-s években sorra alakultak a további egyletek, melyek tagsága azonban már sokkal inkább a középosztályból, tisztviselői rétegből, az egyetemistákból, kereskedőkből tevődött össze. Pesti Evező és Vitorlázó Kör (1862), Pozsonyi Hajós Egylet (1862), Egyetértés (1864), Paksi Hajós Egylet [Tolnamegyei Hajós Egylet] (1864), Sárga Inges Evező Társaskör [Sárga Inges Csónakázó Club] (1865), Budai Csónakázó Egylet [Budai Hajós Egylet] (1865).
A versenyek akkoriban a belvárosi Duna-szakaszon zajlottak, korántsem mindig folyásiránnyal megegyezően. A Buda-Pesti Hajós Egylet első versenye háziverseny volt, 1863. június 8-án rendezte: négyevezős, kettős párevezős versenyszámban, volt még szandolinok, molnárok, révészek és halászok közötti verseny. Az első komoly versenyét 1864. június 6-án rendezte az egylet. A távolság egy angol mérföld volt, a pálya a Margitszigettől az Akadémia palotájánál lévő célig tartott. Az első versenyszámot a Buda-Pesti Hajós Egylet díjáért, egy ezüstserlegért a Pozsonyi Hajós Egylet; a másodikat az ún. Waldstein–Széchenyi díjért, egy távcsőért a Buda-Pesti Hajós Egylet; a harmadikat az „Asszonyságok díjáért”, egy ezüstszelencéért ugyancsak a Buda-Pesti Hajós Egylet nyerte. Az 1865. évi versenyük már öt versenyszámból állt. Az 1866. évit már nem a Margitsziget és Lánchíd között, hanem a Margitsziget keleti oldalán rendezték.

A Buda-Pesti Hajós Egylet alap- és rendszabályait 1864-ben jelentette meg először. Álljon itt az 1867. évi kiadású rendszabályzatból néhány sor idézet, mely e kezdeményező egylet szellemiségéről, tevékenységéről árulkodik.

„Mihelyt a tagok a csolnakba beléptek, a vezér annak parancsnokságát átveszi, és elváratik mindenkitől, hogy sem helytelen kapkodás által a mozdulatok szabatosságát megzavarni, sem oknélkül és dísztelen szószaporítás, vagy ildomtalan kifejezések által botrányra alkalmat adni nem fog. Ennélfogva: a vezérnek jogában áll a parancsnoksága alatt levő tagokra – a szabályok megsértése esetében –az egyleti pénztár javára 1-5 frtig terjedő büntetést szabni.”

„Minden ujonc, midőn magát eléggé avatottnak véli, 3 begyakorlott tagot felkérend, hogy vele próbát tegyenek, amelynek folytán ugyanezeknek egyhangú ajánlatára az igazgató által jelszalaggal ünnepélyesen fel fog díszíttetni, ha t. i. megfelelt. A begyakorlott, kitüntetést nyerni kívánó tag kell: a) hogy tökéletesen jól evedzni; b) hogy a pár evedzővel (skull) is tudjon bánni s hogy c) a kormányzáshoz is értsen; hogy bármely hajón helyet foglalhasson, s bármely hajó vezérletét méltán elvállalhassa.”

„a) A gyakorlatokra mindenki az egylet által felvett jelmezben (veres ing, kék hajósöltöny s barna szalmakalap) fog megjelenni. b) A vezér az evedző helyeket a tagok közt felosztván, ezek azokat ellentmondás nélkül elfogadandják, – s a gyakorlat alatt sem felkelni, sem pedig helyet cserélni nem fognak. c) A vezér intő szavára a beszélgetés megszünik. … f) A gyakorlatok alatt történhető károk az egylet terhére nem válhatván, minden törés vagy kisebb romlás az azt okozó társ által megtérítendő …”

A Buda-Pesti Hajós Egylet csónakháza a Feldunasoron, a Lloyd épület előtt helyezkedett el; 1870-ben – elsőként – helyezte át a Margitszigetre.

Az utolsó adat a Buda-Pesti Hajós Egyletre 1874-ből származik. Azt követően nincs több híradás a mágnások evezős egyletéről; sőt 1874 és 1882 között evezős versenyt sem rendeztek. Az 1880-as évek újjáéledő sportmozgalma már a polgári társadalom tevékenységének eredménye, befejeződött az evezőssport demokratizálódása. Konkrét adatok is alátámasztják, ezért biztosak lehetünk benne, hogy az egylet hajói és egyéb felszerelései, sőt úszóháza nem elpusztult, nem semmisült meg, hanem átruházódott valamely másik működő egyletbe. A Nemzeti Hajós Egylet 1888. évi közgyűlésén báró Eötvös Lóránt egyleti tag, a néhai Rosti Pál unokaöccse az Ellida nevű angol készítésű hajót, mellyel Rosti és Birly nevezetes rotterdami útját végigevezte, az egyletnek ajándékozta. Ugyancsak Angliából származott Birly István négyevezős külvillás Willis nevű hajója, mely szintén a Nemzeti Hajós Egylet tulajdonába került. Majdnem biztos, hogy a tagok közül is sokan más egyletben folytatták sporttevékenységüket – megteremtve ezzel a hagyományok továbbélését.

Kisfaludi Júlia